Croque monsieur (ejtsd: krok möszjő), vagyis ropogós úr, ha nagyon magyarosítani akarjuk, de nem akarjuk, mert franciául, mint tudjuk egy síma vajaskenyér is szebben hangzik. Francia bisztrók alapkínálatában bárhol ott van, ami pedig az eredetét illeti, állítólag egyszer egy munkás a kemencén felejtette munkába vitt szendvicsét, amiben az összetevők megolvadtak, a külseje pedig megpirult. Asszonyi párja a croque madame (ejtsd:krok mádám), azaz ropogós asszonyság. Különbözőségük abban rejlik, hogy a "hölgyszendvicsnek" tükörtojás ül a tetején, mementóul egy korabeli kalapdivatnak. Ugyanis a croque família jó száz éves történelemre tekinthet vissza. Hogy mit is takar? Nos egy sajtos-sonkás alapszendvics, fűszeres besamellel felturbózva, kívülről vajjal megkenve, majd jól összepirítva.
Szóval az utóbbi időben épp eleget olvastam róla, nézegettem a képeket, hogy mostmár fogjam, és nekiduráljam magam. Rezultát: hát igen, nem véletlen az a mondás "minél kevesebb alapanyagból dolgozol, annál magasabb minőségűt végy"! Lefordítva a sonka az sonka legyen, a sajt pedig sajt. Sajnos jobb híján én is -bár jó minőségű- szeletelt sonkát és gouda sajtot vettem hozzá. Nem jó! A franciában pont a lágy, de markáns ízek a meghatározók. Szóval, ha nincs gruyére sajt, akkor még jobb ementáli szóba jöhet, de sonkából csakis irány a hentes...jó házisonka. Megéri pár szelet, még ha drágább is. A kenyér: elvileg igazi házikenyérből kellene készülnie, az a tényleg monsieur adag. Lányok azt hiszem toast kenyérből is nekiállhatnak elkészíteni, a lényeg, azért kevert, meg magos felé ne menjünk el!
Hozzávalók (4 nagy szendvicshez):
8 szelet házikenyér (kovászos)
4 szép szelet házisonka
10-15 dkg gruyére vagy emmentáli sajt
1 evőkanál vaj
1 evőkanál liszt
2.5 dl tejszín vagy tej
1 tojás sárgája
1 teáskanál dijoni mustár (csípős)
só, bors, szerecsendió
5-10 dkg vaj a kenéshez
A kanál vajat felolvasztom, beleszórom a lisztet, majd jassan hozzáöntöm a melegített tejszínt. Besamellé főzöm, vigyázva, ne csomósodjon. Ha kihűlt, hozzákeverem a tojássárgát, a mustárt, sót és a fűszereket.
A kenyerek külsejét jól megkenem vajjal, a belsejét pedig mártással. Egyik oldalára sajtot, másikra sonkát teszek. Összeteszem őket, és a vajas külsejüknél fogva, lassan aranybarnára sütöm. Nem kell olaj a serpenyőbe! Egyben is hagyhatom, ha kész, de szerintem szebb és praktikusabb keresztben elvágni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése