Lelki szemeimmel látom, ahogy a cím olvastán sokak előtt filmként lepereg egy spenóttól zöldben pompázó fal, pár, al dente tesztelést túlélő kornyadt spagettiszál vagy akár a már unalomig szétgagelt palacsinta dobálós mutatvány maradványai.
Persze, juszt sem erről lesz szó! Az a nagy helyzet, hogy van ám - persze tőlünk nyugatabbra -, egy irányzat, amely egy ideje igencsak kezd külön életet élni. Food painting a becses neve. Magyarán, szó szerint étel festészet, de ez annyira fogcsikorgatóan erőltetett, hogy inkább hagyom az eredetit.
Ugye, csendéletet már mindenki látott. Általánosságban, azon képek megnevezésének összességét jelenti, amin egy téren belül tárgyak, virágok, növények, ételek, italok - jellemzően "holt tárgyak" - kerülnek bemutatásra. (Nálunk igazából a virágcsendélet az, amelynek külön megjelöléssel szoktak adózni.) A képlet; egy - többnyire abrosszal leterített asztalon - gyümölcstál, kenyér sajttal, esetleg valamilyen sült vagy vad, italként leginkább vörösbor, néhol sütemények. A körítés; horgolt terítőcskék, ón-, réz-, porcelán-, üvegtálak. A színvilág visszafogott, és az embernek az az érzése, mintha egy elsötétített szobában festették volna. Nincs igazából se fény, se vibrálás. Elnézegeti az ember, de eszébe sem jut ez alapján kívánósnak lenni, és vásárolni rohanni, netán szájtátva elbámulni azon, hogy a máriába is csinálhatták!
De ahogy változnak a korok és ízlések, úgy változik a festészet is. Mára már ez az ódon hangulat tovatünt. Egyszerűen divatja múlt. Az áporodott levegőt üde szellő járja át, tág ablak nyílt a világra. Sokkal bővebb és merészebb a témaválasztás, így nemcsak maguk az ételek, hanem a hozzájuk kapcsolódó tárgyak is megjelennek. Pl. ketchupos üveg, csipszes zacskók, csokipapírok, mosogatószerek etc.. A helyszín is bővült - ide kattintva Bernardinál is látható - konyha, hűtőpult, illetve az asztal sem direkte, tudatosan és látványosan asztal, inkább egy hely amin a tárgy megjelenítődik.
A kirobbanó frissességhez - sok szinte happening-szerű -, nem kis technikai tudás is párosul. És valahogy felmerül a kérdés; vajon a hiperrealizmus választotta a food paintinget, vagy a food painting vívott ki magának akkora figyelmet, hogy egyre több hiperrealista festő teszi palettájára. Mindenesetre összekapcsolódtak.
Azért meg kell említeni, nem csak fotószerű képek léteznek, de talán ez a leglátványosabb. Csak egy pár képet tettem ki, és egy pár festőt soroltam fel - a kép alatti nevekre kattintva megnyílnak a weboldalak -, de a lista ennél jóval bővebb! Azért őket választottam, mert ők vannak leginkább hatással rám. Ha viszont valakit mélyebben érdekel a téma, angol nyelven elég információt talál róla.
