Mit tegyünk ha kiskutyánk folyamatosan köti az ebet a karóhoz, avagy ki nevel a végén?

kép innen

Hol vannak már azok a szép idők, mikor kedvenc négylábúink beérték holmi nagyzsákos, olcsó kutyapogácsával, tápokkal, amik legfeljebb egy ízben voltak kaphatók? Rég volt, nagyon rég. Olyan messzi, mire sok ifjonti blogolvasó már nem is emlékezhet, hiszen talán még gondolatban sem fogalmazódott meg jövőbeni világrajövetelük.

Mikor én gyermek voltam - valamikor az átkos virágzásában -, nem volt ekkora kalamajka az ebek körül. Volt vizük, kajájuk, rendes kutyaházuk, és slussz! Most van kiskabátjuk, ékszereik, külön nekik gyártott édibédi körömlakkjuk, kutyafodrász által kreált festett-trimmelt szőröcskéjük. Anyám! Csak aztán a nagy törődésben nehogy elvesszen maga a lényeg... a K.U.T.Y.A.!

Mert a kutya volt, lesz, létezik. Idomulva saját hülyeségeinkhez, modernizálódtak. Kisujjunkat nyújtottuk, és mostmár ők sem érik be akármivel. A legjobb pihepuha felfújható kutyaágy, amire korona van arannyal hímezve, cicomás, porcelán kutyatál, cipőcske, kabátka, külön tv csatorna - naná! Summa summárum; Elnyápicolódtak - velünk együtt.

De mivel a kutya okos, és igen rafinált állat tud lenni, ahol rést talál a pajzson, kosárra tör ...és be is dobja. Még mielőtt mi, nagyokos gazdik észbekaphatnánk. Aztán persze már veszett fejsze nyele! Egy nap csak azt vesszük észre, hogy a neki szánt finomságok kerülnek legelőre a bevásárlólistán, miatta nézünk be a henteshez, és olyan ételt főzünk vagy sütünk, amit ő is szeret. És ha nem így lenne, jönnek a szomorú, könnybelábadt, melegbarna kutyatekintetek. Akkor is ha a hátad mögött áll, vagy akár a kert túloldalán szottyad. Érzed, tudod...néz. A lelkével.

És még mielőtt mi, kétlábonjáró, világhódító, rettentően fontos humanoidok szipogva elérzékenyülnénk, lássuk mit is tehetünk, hogy is kezeljünk ilyen fránya helyzeteket:

1. Sehogy! Adjuk meg magunkat, és megtörten lássuk be, győzött az ebünk. Lessük minden kívánságát, hiszen mostmár Ő a falkavezér!

2. Fogadjuk meg, ha legközelebb kutya vásárlására kerülne  sor, csakis eleve rövid élettartamú jószágot választunk, rövidítve esetleges jövőbeni szenvedéseinket. (Életbe léptetvén Murphy törvényét, kivételesen a miénk pont kétszeres matuzsálemi kort fog megélni.)

3. Távolítsuk el otthonról - őt vagy magunkat. Adjuk kicsit zordabb körülmények közé. Visszatérvén, "szemünk fénye" majd "megajándékoz". Csakis azokkal fog "jót" tenni, amik közel állnak hozzánk. A tv távirányító, cipők, drága magazinok, etc.

4. Alkalmazzunk makarenkói szigort, és hozzuk vissza régmúlt idők bevált nevelési módszerét;  pofozzuk fel! Ez leginkább közepes súlyú és termetű jószágoknál lehet hatékony. Apróbbaknál és óriásiaknál kerüljük! Míg előbbi egy jól irányzott atyai súlyától akár fel is dobhatja a pacskert, addig utóbbi legfeljebb röhög rajta.

5. Meséljük el neki mennyi nehéz sorsú fajtársa tengődik e világon. Láncra verve, víz nélkül kilökve, legyen szibériai hideg vagy sivatagi hőség. Ennek demonstrálására vegyünk fel ideillő riportokat tv műsorokból, és naponta (akár többször is) nézessük meg vele.

6. Sűrűn fenyegessük meg! A "soha többé nem kapsz enni ilyen finomat"-tól a "beadlak egy lelencházba, ott majd nyivákolhatsz"-ig, a spektrum széles skáláján mozoghatunk. Na és mivel "drága kiskutyánk" pontosan tudja, hogy úgysem tesszük meg, folyamatosan csinálhatunk hülyét magunkból.

7. Ordibáljunk vele! A helyzet nem válik jobbá, viszont mi megkönnyebbülhetünk a kiadott stressztől. Bónuszként végignézhetjük, ahogy kétrét hajtva magát sunnyog el haragunk elől. De legalább egy időre nyugi lesz.

8. Szokjunk rá a nyugtatóra! Váltsunk ki több dobozzal és mindig legyen kéznél, hiszen lakótársunk bárhol képes lesz idegeinkbe férkőzni. Legyen a konyhában, a tv közelében, kertasztalon, kocsiban, kistáskában.

9. Indítsunk gasztroblogot...:-))

A szunnyadó delikvens

Fűszeres rántott nyúl remuláddal

Hozzávalók:

a nyúlhoz:

1,2 kg nyúlhús

3 nagyobb gerezd fokhagyma

1 bő teáskanál örölt csemege paprika

1 csapott kávéskanál őrölt bors

1 bő teáskanál majoranna

2 csésze liszt

2-3 tojás

3 csésze prézli

bő olaj, só

a remuládhoz:

1 tojás sárgája

jó 1 dl étolaj

1 teáskanál mustár

1 csapott evőkanál cukor

fél citrom leve

2 evőkanál tejföl

só

1 aprócska fej vöröshagyma

1 közepes csemege uborka

1 jó teáskanálnyi petrezselyemzöld

1 jó teáskanálnyi kapor

Először a remuládot készítem el, lehetőleg előző este. A tojás sárgáját elkeverem a mustárral, kevés olajjal , majd folyamatosan öntve hozzá, feszes majonézt keverek. Sózom, cukrozom, citromot facsarok bele. Végül elkeverem a tejföllel. A hagymát és az uborkát egészen apróra vágom, ahogy a petrezselyemzöldet és a kaprot is. Összeforgatom a mártással, és hűtőbe téva hagyom összeérni az ízeket.

A nyulat jól bedörzsölöm sóval, majd a préselt fokhagymát, paprikát, borsot, majorannát is belemasszírozom. Két órára hűtőbe teszem. Utána a szokásos módon készítem. Lisztbe, tojásba, majd prézlibe forgatom, bő olajba kirántom. Nagyon zsengének tűnik a húsa, mint ami tíz perc alatt elkészül akár, de csalós! Jóval több időre van szükség ahhoz, hogy omlós legyen erre számítsunk! 

Remuláddal, sült krumplival tálalom.

Trüffelgolyó

Olyan receptet hoztam, aminek alapján egyszerű módon bárki elkészítheti őket. Két fontos eleme van; a jó minőségű csokoládé és a narancslikőr. Ezektől trüffel a trüffel. Főzőcsokoládéból és rumból is lehet készíteni - bár akkor már inkább cognac vagy brandy, pár csepp narancsaromával-, de a légy az előbbiektől fog dögleni! Aki szokott odahaza narancslikőrt "pancsolni" azzal is megpróbálhatja. 

Hozzávalók:

200 gr étcsokoládé

50 g vaj

0.5 dl tejszín

2 evőkanál Cointreau vagy Grand Marnier

némi kakaó a forgatáshoz, cukrozatlan

A tejszínt és a vajat kissé összeforralom. Elzárom, és hozzáteszem a feltördelt csokoládét. Néha megkavarva hagyom felolvadni. Ekkor beleöntöm az alkoholt, és finoman elkeverem benne. Hűtőbe teszem két órára. 

Egy tálcára a krémből elvéve, kis csokipöttyökkel sütőpapírt "ragasztok". Habzsákba teszem, és kisebb halmocskákat nyomok rá.(Én fecskendőbe tettem, mert így nem melegíti fel a kezem melege.) Újra hűtőbe teszem két órára.

Kakaót szórok egy kisebb mélytányérba. Beleforgatom a golyókat, és két tenyerem között kissé átgyúrom. Tálalóedénybe pakolgatom, és hagyom kicsit összeállni. Hűtőben tárolandó!

Kolbászos muffin

Hozzávalók (12 darabhoz):

150 gr liszt

150 gr juhtúró

fél arasznyi kolbász

3 evőkanál aprított kolozsvári szalonna

1 kisebb hagyma

3 tojás
1 dl tej

4 evőkanál olaj
1 kávéskanál sütőpor

só, kevéske cukor

pici gerezd fokhagyma

1 kávéskanál kömény

zsiradék a forma kikenéséhez

Először a szalonnát és a hagymát olajon átfuttatom, majd hagyom kihűlni. Addig a juhtúrót jól elkeverem a tojássárgákkal, a pépesre zúzott fokhagymával, köménnyel és pici cukorral - ez kiegyensúlyozza a túlnyomóan sós ízeket. A fehérjét pedig keményre verem. A kolbászt ha nagyom puha lenne, még előre mélyhűtőbe helyezem, majd azt is felkockázom. Egy kis zacsiba téve csipet liszttel összerázom, hogy sütésnél majd ne süllyedjen le az aljára. 

Ha minden megvan, olajostól a juhtúróba keverem a hagymás szalonnát, majd a sütőporral elkevert lisztet, és a tejet. Olyan galuskaszerű tésztát kapok, amibe fokozatosan beleforgatom a fehérjét, majd a kolbászt. 

Zsíradékkal kikent formába teszek egy-egy evőkanálnyit. Előmelegített sütőbe téve 185 fokon 20 perc alatt kész. Nem veszem ki azonnal, csak egy gyufásdobozzal kitámasztom a sütő ajtaját 5-10 percre. 

TIPP!

Ha hozzájutunk, érdemes egy kis apróra vágott snidlinggel feldobni. Nemcsak színesebb lesz tőle, de az ízeket is frissíti!

Cukros csiga

Hozzávalók (6 nagyobb darabhoz):

300 gr liszt
30 gr vaj
22 gr élesztő
1 dl langyos tej
30 gr cukor
fél kávéskanál só
1 tojás
1 csipet reszelt citromhéj
1 tojás sárgája a tetejére

kristálycukor megszórni

A lisztben elmorzsolom az élesztőt, hozzáteszem a cukrot, sót, tojást, citromhéjat, majd beleöntöm a tejet. Félig kidolgozom. Akkor beleteszem a puhább vajat, és pár perc alatt kidagasztom. Megszórom egy kevés liszttel, letakarom és meleg helyen 30 percet kelesztem. Enyhén lisztezett felületre húzom, és rudat formázok belőle. Harmadolom, majd mindet ketté vágom. Hat darabkát kapok belőle. Tenyerem közé fogom, és olyan 50 centis nudlit sodrok. Ha túl lisztes lenne, kis vízzel nedvesítem a tenyerem, ha meg tapad, kissé lisztezem. Sütőlemezre tett papíron csiga formában feltekerem, úgy hogy hogy nem hagyom összeérni, hanem fél-egy centit hagyok a tészták között, és csak a végét símítom egy kis vízzel hozzá. Én mindig nedvesebb tésztával dolgozok, így könnyebben összetapad. Megkenem kicsit vízzel, és letakarva még 30 percet kelesztem. Ezalatt előmelegítem a sütőt 180 fokra. Mielőtt betenném, megkenem tojássárgával, és megszórom cukorral. Olyan 15 perc alatt pirosra sülnek.

Vörösboros nyúlpaprikás

Aki szereti a telt, kissé pikáns ízeket - na meg persze a nyulat -, igazából annak érdemes kipróbálni ezt a receptet. Legjobb egész nyúlból, belsőségekkel együtt főzni, de ha nem kapunk, combból, gerincből ugyanúgy elkészíthető.  Igázából a körete krokett vagy röszti. Adható hozzá savanyúság, de áfonyával töltött őszibarack vagy birsalma is illik hozzá.

Hozzávalók:


6 db nyúllapocka
pár szelet parasztsonka
3 kisebb fej hagyma
1 tv paprika
1 evőkanál paradicsomsűrítmény
2,5 dl vörösbor
1 bő evőkanál Piros Arany
4-5 szem borókabogyó
8-10 szem fekete bors
2 szem szegfűszeg
1 kiskanál majoranna
olaj, só
0,5 dl tejszín

tálalásnál tejföl tetszés szerint

A sonkát olajon átfuttatom. Hozzáteszem a felaprított hagymát, és üvegesre párolom. Félig átblansolom a combokat, majd a paradicsomot hozzátéve kissé még pirítom. A paprikát csumázom, kettévágva hozzáadom, ahogy a pritamint is. Felöntöm a borral. Hagyom kissé sisteregni, majd lejjebb veszem. Ekkor sózom, és fűszerezem. Mikor majdnem kész, hozzáöntöm tejszínt. (Ez elhagyható, hiányában egy  mélyebb színt és ízt kapunk.) Megint megrázogatom, és fedő nélkül 10-15 perc alat hagyom az egészet összerottyanni.

Igazi ízes pörköltes-vadas típusú étel, ezért nem érdemes belőle sem a borókát (ami eleve a nyúlhús tipikus alapfűszere), sem a szegfűszeget kihagyni.