Vörösboros szilvaleves habarás nélkül

Számomra a legfinomabb gyümölcslevesek egyike. Viszont valóban jó szilva kell hozzá. Szerintem teljesen mindegy milyen fajta, lényeg, hogy legyen mélysége az ízének. Egy titka van; nem higítom túl. Kap egy kis vörösbort  még az elején, és tejszínt a legvégén. Se rántás, se habarás, csak egy rövid mixelés, és kész.

1 kg szilva

1-1.5 dl vörösbor

1 dl víz

1.5-2 dl tejszín

1 citrom reszelt héja

1 vastagabb citrom karika

2 csomag vaníliás cukor

kb. 4 evőkanál kristálycukor

1 rúd fahéj

2 csipet só

A szilvát magozom, és nagyobbakra aprítom. Rászórom a cukrokat és a sót, ráreszelem a citromot, amiből egy karikát is belenyomok, a fahéjjal együtt. Meglocsolom  borral és vízzel, és lefedve összefőzöm. Kiveszem a szilva egyharmadát, a többit botmixerrel pürésítem. Felöntöm tejszínnel, és a kivett szilvát visszatéve összerottyantom. Ha kell, még utánízesítem.

Szardíniás spagetti

Szakállas kis recept ez már, viszont néha előveszem. Erősebb aromájú, így jobban passzol az őszi/téli menübe. Olyan huszonéve kóstoltam először egy osztrák ismerősünknél, és ott helyben fejembe mászott a receptje. Annyit változtattam rajta, hogy ketchup helyett magam főzök alapot neki. 

Hozzávalók:

400 g egész darabos paradicsomkonzerv

3 x 90 g töltösúly paradicsomos szardínia (itt Hamé Ocean)

1 nagyobb hagyma

1 kisebb zeller

3 gerezd fokhagyma

1,5 dl száraz vörösbor

1 teáskanál mustár

2 x 1 kiskanál kakukkfű vagy oregano

1 evőkanál cukor

olivaolaj minden mennyiségben

só

250 g spagetti

parmezán a tetejére (opcionális)

Először a paradicsomszósz alapot készítem el; olivaolajon meghuzatom a megpucolt, kettévágott hagymát, és a vastagabb karikákra vágott zellert. Megszórom cukorral, és hangyányit lekaramellizálom. Sózom, hozzáöntöm a paradicsomot. Kissé összetördelem, és megszórom kakukkfűvel. Lefedem, és olyan 20 percig kisebb lángon hagyom összerottyanni. Akkor leveszem róla a fedőt, és közepes lángon, néha megkavarva sűrűbbé főzöm. Kiszedem belőle a zöldségeket.

Egy másik edénybe olivaolajon meghuzatom a szeletekre vágott fokhagymákat. Ráöntöm a szószt, elkeverem benne a mustárt, majd felöntöm a borral, megszórom kakukfűvel. Pár perc alatt nagyobb lángon összefőzöm. Hozzáteszem a szardíniákat, és fedő alatt jól átmelegítem.

Tálalásnál lehet a spagetti tetejére halmozni, és parmezánt reszelni rá vagy teljesen összekeverni a tésztával, ki hogy szereti.

Vörösboros nyúlpaprikás

Aki szereti a telt, kissé pikáns ízeket - na meg persze a nyulat -, igazából annak érdemes kipróbálni ezt a receptet. Legjobb egész nyúlból, belsőségekkel együtt főzni, de ha nem kapunk, combból, gerincből ugyanúgy elkészíthető.  Igázából a körete krokett vagy röszti. Adható hozzá savanyúság, de áfonyával töltött őszibarack vagy birsalma is illik hozzá.

Hozzávalók:


6 db nyúllapocka
pár szelet parasztsonka
3 kisebb fej hagyma
1 tv paprika
1 evőkanál paradicsomsűrítmény
2,5 dl vörösbor
1 bő evőkanál Piros Arany
4-5 szem borókabogyó
8-10 szem fekete bors
2 szem szegfűszeg
1 kiskanál majoranna
olaj, só
0,5 dl tejszín

tálalásnál tejföl tetszés szerint

A sonkát olajon átfuttatom. Hozzáteszem a felaprított hagymát, és üvegesre párolom. Félig átblansolom a combokat, majd a paradicsomot hozzátéve kissé még pirítom. A paprikát csumázom, kettévágva hozzáadom, ahogy a pritamint is. Felöntöm a borral. Hagyom kissé sisteregni, majd lejjebb veszem. Ekkor sózom, és fűszerezem. Mikor majdnem kész, hozzáöntöm tejszínt. (Ez elhagyható, hiányában egy  mélyebb színt és ízt kapunk.) Megint megrázogatom, és fedő nélkül 10-15 perc alat hagyom az egészet összerottyanni.

Igazi ízes pörköltes-vadas típusú étel, ezért nem érdemes belőle sem a borókát (ami eleve a nyúlhús tipikus alapfűszere), sem a szegfűszeget kihagyni.

Pulykamell vadasan

Vadas itt, vadas ott. Nálam néha mindenhol. Merthogy nemcsak a marha jó imígyen. Egy egészben, zöldségekkel és fehérborral szaftosra sütött pulykamell sem megvetendő.

Hozzávalók:

1 szép, egész pulykamell bőröstől

1 répa

2 fej hagyma

1 kisebb almányi zeller

3 dl száraz fehérbor

2 kupica brandy

1 bő evőkanál áfonya-, ribizli- vagy szederlekvár (elhagyható)

1 babérlevél

1 dl tejszín

2 dl húsalaplé (leveskockából is jó)

fél citrom leve

1 csapott evőkanál liszt

só, olaj, vegeta

A mellet bedörzsölöm sóval, vegetával, majd negyed órát állni hagyom. Addig jó forróra előmelegítem a sütőt, és előkészítem a zöldségeket, pucolás után mindegyiket vékonyra szelem. Olyan négy kanálnyi olajat öntök a jénai aljára. Erre helyezem a zöldségeket, majd rájuk a mellet, felöntöm egy decinyi borral. (Aki akarja össze is kötözheti, hogy szép, kerek formát kapjon.) Fóliázom, és a forró sütőben negyed óra alatt hirtelen átmelegítem. Aztán visszaveszem 170 fokra, és még 20 percig párolom. Lekapom a fóliát, visszateszem magas hőre, és enyhén lepirítom a bőrös tetejét (negyed óra kb.). Mikor kész, tányérra szedem, és betakarom a fóliával, de hagyok kis szellőzést neki.

Mindent, ami a jénaiban volt átöntöm egy nagyobb teflonba. Amennyire tudom áttöröm, majd nagy lángra téve felöntöm a brandy felével és a megmaradt borral (azért nem az üvegből ám, csak a három deciből). Hozzádobom a lekvárt és a babért. Jól kiforralom. Megszórom a liszttel, és finoman besűrítem. Felöntöm még egy kupica brandyvel, az alaplével, majd a tejszínnel. Összerottyantom. Citromlevet facsarok bele. Ha még kell sózom, és az édességéért kis cukrot is lehet hozzáadni. 

Kiszedem a babért, és innentől szabad a vásár. Vagy szűrőn passzírozom át, vagy mixerrel pürésítem. A mixer azért gyorsabb.

Tálalásnál a húst fél-egy centi vékonyra szelem és félig leöntöm a mártással. Makaróni dukál mellé.

Vörösboros szarvaspörkölt burgonyafánkkal

A szomjas szarvas egy forráshoz ment. Amint ivás közben meglátta tükörképét a vízben, dicsérte agancsát, látva milyen nagy és szép, lábait viszont ócsárolta, amiért vékonyak és gyengék. Még ezzel foglalkozott, amikor egy oroszlán jelent meg, és űzőbe vette őt. A szarvas futni kezdett, és jóval meg is előzte az oroszlánt. Ameddig puszta volt a síkság, az elöl futó szarvas biztonságban volt, de mikor egy erdős helyre ért, ott az agancsa beleakadt az ágakba; nem tudott tovább futni, és az oroszlán elkapta. Mikor már haldokolt, így szólt magához a szarvas: "Én szerencsétlen! Az őrzött meg, amit árulónak hittem, és az miatt pusztulok el, amiben nagyon bizakodtam.

                 ( A szarvas és az oroszlán - tanmese)

Hozzávalók:

Pörkölt:

1 kg szarvas lábszár vagy gulyáshús

100 gr füstölt szalonna

2 fej hagyma

2 paradicsom

1 paprika

1 kisebb chili

2 evőkanál mustár

6 kakukkfű ág

1 evőkanál Piros Arany

2 evőkanál fűszer paprika

2,5 dl száraz vörösbor

pár szem bors

Fánk:

300 gr krumpli (hámozott súly)

300 gr liszt

22 gr élesztő

1 dl tej

0,5 kávéskanál cukor

1 evőkanál só

A szalonna zsírját kiolvasztom, majd megfonnyasztom rajta a felkockázott hagymát. Ha puha, nagy lángra állítom, és jól leblansolom a beletett, nagyobb darabokra vágott húst. Hozzáadom a zöld paprikát, paradicsomot, borsot, kivágott erejű chilit, a mustár, kakukkfű felét. (Azért csak a felüket, mert az első adag íze a húsba megy, a másodiké már a szaftot gazdagítja.) Felöntöm borral, és kisebb lángon félig megfőzöm. Akkor sózom, belenyomom a Piros Aranyat, beleszórom a fűszerpaprikát, és hozzáadom a mustár és kakukkfű másik felét. Teljesen puhára főzöm. ( A színhús mindig hamarabb lesz kész, ezért csak akkor zárom el, ha az inas részek is készek.)

A krumplit felkockázom és megfőzöm sós vízben. Leszűröm, és hagyom kihűlni. Közben az élesztőt felfuttatom  cukros, langyos tejben. A lisztet elkeverem a sóval, belenyomom a krumplit. Beleöntöm a felfutott élesztőt, és kigyúrom. A kétszeresére kelesztem - kb. 45 perc. Enyhén lisztes kézzel pingpong labda nagyságú golyókat szaggatok belőle, majd golyóvá formálom a két tenyerem közt. Akkor finoman kihúzogatom, mint a lángost, hogy középen vékony hártya maradjon. nagyobb tálcára pakolgatom, és újból kelesztem 20-25 percet. Akkor közepesen forró, bő olajba teszem, hogy legyen helye kicsit kiterülni. Ha piroskás az alja, megfordítom. Ha maradna belőle, jó hidegen is édességnek, lekvárt tenni a közepébe, és megszórni egy kis porcukorral.

TIPP!

Egyszerűbb, valamint klasszikus módon is lehet készíteni. Ha gömb formát szeretnénk, nem kell kihúzogatni, csak gömböt formázni belőle. 

Viszont nagyanyám gyerekkoromban csak egyszer kelesztette. Zsrít olvasztott egy kis edényben. Majd kicsit megmártott benne egy evőkanalat, úgy szaggatta ki egyenesen a tálból a megkelt tésztát, bele a forró zsírba.