Igazi jóllakatós paraszti étel. A bundája enyhén ropogós, alatta a tejföl krémes. Jó oka van, miért készítem szűzpecsenyéből. Hirtelen kell kisütni, magasabb lángon. Ha nem, akkor a tejföl savós lesz és kifolyik, a bunda lemállik, és ennyi idő alatt más hús sem igen puhul meg. A fűszerezéssel, sózással vigyázni kell kicsit, mert ennek a húsfajtának jóval lazábbak a rostjai, és szivacsként szívják magukba azt, ami rájuk kerül. Mennyiséget nem írok, mert mindenki tudja mennyi húst szokott fogyasztani, de azt elmondom, hogy eszi a tejfölt; tehát legalább egy nagy dobozzal vegyünk! Köretként inkább krumpli, és savanyúság illik hozzá.
Hozzávalók:
sertés szűzpecsenye
tejföl
liszt
fokhagyma granulátum (Kotányi)
mustár
só, bors
olaj a sütéshez
A szűzpecsenyét olyan nyolc centi hosszú darabokra vágom (nagyobbra nem érdemes hagyni, mert gond lehet a fordításnál). Ezeket hosszában ketté szelem, és olyan szép félcentisre klopfolom. Mindkét oldalát bedörzsölöm sóval, fokhagymával, borssal, majd egy kis mustárral. Tíz-tizenöt percre állni hagyom. A tejfölt egy tálba öntöm, és kis sóval elkeverem. Megforgatom benne a húst, aztán lisztbe mártom. Nem kell nyomogatni, csak hagyni pár másodpercig (10-15), hogy a tejföl picit beszívja. Akkor forró olajba (de nem annyira, amiben megég) teszem. Mikor látom, hogy barnul a széle, óvatosan megfordítom, és hagyom a másik oldalát is kissé megpirulni. Kiszedem, de nem teszem törlőre, mert könnyen ráragad a bunda.
Köretként jól passzol hozzá a tejfölös krumplipüré. Ehhez a krumplit, sós vízben 2 gerezd fokhagymával megfőzöm. Leszűröm, majd elverem kevés vajjal, és annyi tejföllel, amitől krémessé válik. Savanykás íze miatt kitűnő nehezebb húsokhoz.
