Vörösboros szilvaleves habarás nélkül

Számomra a legfinomabb gyümölcslevesek egyike. Viszont valóban jó szilva kell hozzá. Szerintem teljesen mindegy milyen fajta, lényeg, hogy legyen mélysége az ízének. Egy titka van; nem higítom túl. Kap egy kis vörösbort  még az elején, és tejszínt a legvégén. Se rántás, se habarás, csak egy rövid mixelés, és kész.

1 kg szilva

1-1.5 dl vörösbor

1 dl víz

1.5-2 dl tejszín

1 citrom reszelt héja

1 vastagabb citrom karika

2 csomag vaníliás cukor

kb. 4 evőkanál kristálycukor

1 rúd fahéj

2 csipet só

A szilvát magozom, és nagyobbakra aprítom. Rászórom a cukrokat és a sót, ráreszelem a citromot, amiből egy karikát is belenyomok, a fahéjjal együtt. Meglocsolom  borral és vízzel, és lefedve összefőzöm. Kiveszem a szilva egyharmadát, a többit botmixerrel pürésítem. Felöntöm tejszínnel, és a kivett szilvát visszatéve összerottyantom. Ha kell, még utánízesítem.

Almás-fahéjas palacsinta

Hozzávalók:

Tésztához:

20 dkg liszt
1 tojás
2 dl tej
2 dl víz
1-1 csipet só és cukor
olaj
3 kisebb, savanykás alma

Szóráshoz:

1 teáskanál őrölt fahéj

1 csomag vaníliáscukor

1 csésze porcukor

+ egy kis extra porcukor a legtetejére

olaj a sütéshez

A lisztet, tojást, olajat, sót, cukrot kevés vízzel símára keverem, majd lassan felengedem a maradék folyadékkal. Legalább egy órára hűtőbe teszem. Mielőtt sütni kezdeném, meghámozom az almákat, és a nagyobb lyukat véve belereszelem. Elkeverem. Egy nagyobb teflont csapott evőkanálnyi olajjal jól felhevítek. Belemerek egy merőkanál tésztát, majd mindkét oldalon kisütöm. Tálalásnál háromszögbe hajtom és megszórom vaníliáscukor, porcukor és fahéj keverékével. A hatás kedvéért még egy kis  porcukrot szórok a legtetejére.

Fűszeres linzertorta

Hozzávalók (30 cm-es formára):

25 dkg liszt

25 dkg vaj

25 dkg cukor

25 dkg darált dió

1 tojás

1 evőkanál kakaó

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

1 csomag vaníliáscukor

1 teáskanál sütőpor

csipet só

40 dkg málnalekvár vagy más pikáns lekvár (meggy, erdei gyümölcs, ribizli, eper)

porcukor a tetejére

A poralapú alapanyagokat jól összekeverem, hozzámorzsolom a félpuha vajat, és beleütöm az egész tojást. Kézzel jól összegyúrom, majd folpackba csomagolom, és egy órára hűtőbe teszem.

1/3 részét rácsnak levágom, és visszateszem a hűtöbe. 2/3-át kissé kinyújtom, beleteszem a formába és ott gyurmászva beleigazítom. Villával pár helyen megszúrkálom a tésztát. (Akinek ragadósabb a sütőformája, zsírozza, lisztezze ki.)

Elegyengetem rajta a lekvárt. Én azt hiszem olyan 400 gr-osat használtam. Nem érdemes spórolni a lekvárral, akkor zamatos, ha bőven van benne.

A rácshoz lisztezett felületen, kör alakban (nagyjából) kinyújtom a maradék tésztát. Kicsit kisebbre, mint a forma. Másfél centi széles csíkokra vágom. Előbb az alsó szálakat helyezem fel, párhuzamosan, egymástól kb. 3 cm távolságra, majd keresztben  ugyanezt a tetejére. A szélén kissé elnyomkodom a rácsokat, a formához igazítva. Ha valahol elszakad vagy lukas lesz, egyszerűen pótlom. Nekem is szakadozik, ezért hosszú, lapos, fém palacsintafordítóval nyúlok hosszában alá.

Előmelegített sütőben 180 fokon 35 perc alatt megsütöm. Egészen puha mikor kiveszem, de később megszilárdul a tésztája.

Ha kissé kihűlt, porcukorral enyhén megszórom.

Gerbeaud golyó

Én is - ahogy mindenki más - a neten találtam rá a gerbeaud leegyszerűsített változatára. Akkor még tészta is volt a golyócskák köré sütve, de ahogy elnézem ezt mindenki igyekezett sütés nélküli formává fejleszteni. Mostmár gombamód nőnek ki újabb és újabb "zserbógolyó" receptek. Lassan népszerűbbé válik, mint az eredeti sütemény. Az talán a legnagyobb előnye, hogy nem kell a tésztával macerálni, az ízhatás viszont megmarad.

Nos akkor nézzünk egy teljesen egyszerű variációt, amihez szinte minden adott egy alap háztartásban is, tehát nem kell feltétlenül leugrani a boltba, ha egy kis édességre vágyik az ember. Itt jegyzem meg, "suszternek a cipője" alapon, legutóbb szégyenszemre dió után kellett szaladgálnom, legyen bár szép terebélyes diófa a kert végében.

                         

A golyóhoz:

15 dkg darált dió

8  dkg cukor

kb. 3 csapott ek. sárgabarack lekvár

késhegynyi fahéj

A bevonathoz:

15 dkg főzőcsokoládé

5  dkg vaj

Pár szem dió a díszítéshez

A darált diót elkeverjük a cukorral és a fahéjjal, majd lassanként hozzáadjuk a lekvárt. Annyit adjunk hozzá, hogy formázható masszát kapjunk, nem szabad puhának lennie, a lekvár épp csak összefogja az alapanyagokat. Rakjuk hűtőbe, amíg elkészítjük a bevonatot.

A csokoládét összetörjük, és lassú tűzön egyneműsítjük a feldarabolt vajjal. Mikor szép fényes csokikrémmé válik, félrehúzzuk. Kivesszük a hűtőből a diót, és enyhén vizes kézzel olyan 3 cm átmérőjű golyókat formázunk. Ha kész vannak, egyenként beleforgatjuk a csokiba, hogy mindenhol belepje. Én fogpiszkálóval szedem ki, és rakom tortarácsra, úgy hogy a luk felülre essen. Sütőpapírt vagy alufóliát teszek alá, elkerülve a csöpögési baleseteket.

Mikor szépen felsorakoztak, negyedekbe tördelem a diót és enyhén rányomkodom a tetejükre, kendőzve a fogvájó lukacskáit.

Gerbeaud Kugel

Zutaten:


150 gr.  Walnuß,  gerieben
  80 gr.  (Staub)Zucker
   2 - 3   Eßlöffel  Aprikosenmarmelade
             messerspitz Zimt
150 gr.  Bitterschokolade
  50 gr.  Butter
              etwas Walnuß, geviertelt

Walnuß, Zucker und Zimt vermischen. So viele Marmelade dazumischen, bis es so fest wird, damit man Kugeln formen kann. Butter und Schokolade aufschmelzen. Kugeln in die Schokolade tauchen, dann auf einen Gitter stellen. Je, in die Spitze ein viertel Nuß stecken.