Don Pepe...Bekaphatod!?

...vagy inkább mégsem? 

Hiába a gasztrobloggerség, az ízek szeretete és a folytonos vágyakozás utánuk, vannak napok, mikor a fene se bánja ha más szolgálja ki és főz helyette! Na ja, a konyhabeli káoszról nem is beszélve. Úgyhogy, ritkán bár, de én is nyúlok telefon után, és hagyom kényeztetni magam. Illetve csak hagynám...

Szóval étlap felnyálaz, étel kinéz, megrendel. Kifizet, átvesz, kicsomagol. A rendelés Thai kacsamell ázsiai tésztával, Rántott camembert rizzsel áfonyával, Pecsenyetarja steak burgonyával. Az ott fent a thai kacsamell. És!; az a fekete izé, az nem gomba...az kérem a hápi cicikéje, feketére száradva. Nem sütve, száradva! (James Bond vodka-martini "rázva, nem keverve" klasszikusa donpepi módra) A többi trutymó, valószínűleg a napi összesített maradék. Íze? Semmi. Bár talán ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható róla. Egy citrom levével, a sajthoz adott áfonylekvárral, na meg persze némi sóval próbáltam "feldobni", legalább pár falat erejéig. Hát nem jött össze! A sors fintoraként  a TV Paprikán pont a thai ételek nagyszerűségéről szólt az aktuális fáma...mennyire illatos és ízes! Nekem mondod?! Épp azt próbálom lenyomni. Erős jány vagyok én kérem, de ezúttal mégis legyőztek. A "thai kacsa" és "némi" undor. 

A tarja képzeljétek már sous vide-olt! Szerencséjére, mert különben cipésznél végezhetné, bakancsra talpbetétként. Azért még így is sikerült utólag szenesíteni rajta. A nevezetes steak burgonya - héjastól, negyedelve, sütőben, fűszerekkel szórva -prózai átirata, azaz, egy síma, ázott, kókadt elnagyolt sültkrumpli, tömbként végezve.

A camembert-rel túl nagy gond nincs, max, hogy böhöm vastag a bundája, sós és borsos. A rizs a megszokott napközis minőség. A lekvár baromi nagy gáz! Kis szottyadt, párforintos dobozkából kettő...mer' fussa!

Na babáim! Lehet túl nagy kérés, de ha maradékból állítunk össze "thai" kaját, legalább annyi legyen bennünk, hogy valami fillérekért zsákszámra beszerzett ötfűszer keverékkel tupírozzuk már fel. Legalább! Mert chilit, kókusztejet, lime-ot...etc., ugye nem is vár az ember! Szétfőtt répát, beazonosíthatatlan jellegű tésztát, dögkacsát meg légyszi magatoknak feltálalni! 

Sous vide-olt bárminek a felületét utólag elégetni...különös tehetség kell hozzá! Ahogy a pömpötylekvárhoz is! Baromi nehéz lenne tömegestől, kis cukorral darabosra lefőzni, és tálkákba adagolni, mi? 

Mindezt 6.320 Ft-ért

Repetát? Köszönöm, nem kérek! 

Gulyásleves

Hozzávalók:

50-60 dkg marhanyak

1 fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

1 tv paprika

1 paradicsom

2 répa

1 nagyobb petrezselyem

1 kisebb zeller

2 közepes krumpli

2 evőkanál csemege piros arany

1 teáskanál csípős piros arany

1 evőkanál édes fűszerpaprika

1 evőkanál köménymag

só, olaj

3-4 evőkanál liszt

1 tojás

só

Először pörköltet készítek a húsból. Vagyis a felaprított hagymát, fokhagymát olajon megdinsztelem. Hozzáadom a kisebb kockákra felvágott hús, és nagy lángon jól leblansolom. Belenyomom a piros aranyakat, átforgatom  benne, majd rászórom a paprikát is. Kis lángra veszem, beleteszem a paradicsomot, paprikát, és fedő alatt majdnem készre főzöm. Félúton sózom, és köményezem. 

Mikor kész, kiveszem a paradicsomot és paprikát. Kisebb kockákra vágom a krumplit, zellert - a fás részeit kivéve -, répát, gyökeret. Felöntöm másfél liternyi vízzel, és készre főzöm. 

A csipetkéhez veszek egy tojást, valamint annyi kanál lisztet - 2-3 -, amennyit felvesz. Sózom, és még felöntöm olyan fél deci-deci vízzel. (Nem kell túl híg legyen.) Kisebb lyukú szaggatón belepasszírozom a kissé forrásban lévő levesbe. Elkavargatom, és párat rottyantok rajta.

Gesztenyés hókifli

Édes. Frissen szinte geil. Úgyhogy akik inkább a kissé negédes felé húznak, azoknak fog elsősorban ízleni. Nekem inkább a szilvalekváros jön be, a maga pikánsságával. Viszont valamiért mégiscsak eteti magát...)))

Hozzávalók:

45 dkg liszt

30 dkg vaj

30 dkg tejföl

1 tojás sárgája

3 evőkanál rum

1 kávéskanál só

4 dkg cukor

1 citrom  vagy kisebb narancs reszelt héja

3 gramm mézeskalács fűszerpor

30-35 dkg fagyasztott gesztenyepüré massza

1 evőkanál porcukor

1 kávéskanál rumaroma

2 evőkanál tejszín

15-20 dkg porcukor

2 csomag vaníliáscukor

A liszet elkverem a sóval, cukorral, fűszerporral, citromhéjjal, a tejfölt pedig a rummal és a tojás sárgájával. A lisztes keverékbe belemorzsolom a félpuha, felkockázott vajat, majd beleöntöm a tejfölt. Összegyúrom. A tészta kissé nedves marad, de nem mégsem szabad több lisztet hozzáadni, mert így marad levegős és puha. (A rum azért kell bele, hogy könnyeddé tegye, ezért nem helyettesíthető aromával!) Folpackba tekerem, és beteszem a hűtőbe, minimum egy órára, de másnapig is maradhat. Viszont akkor előtte kicsivel ki kell venni, mert a vaj bekeményedik, és nehezebben nyújtható.

Akkora részt vágok le belőle, amit majd lesz helyem nyújtani. Ezt lisztezett felületen egész vékonyra nyújtom - 2 milliméter. Hat centi széles csíkokra osztom.

A kiolvadt pürét elkeverem a porcukorral, tejszínnel és aromával.(Nem szabad túl krémesnek lenni, mert akkor eltűnik majd a tésztában.)

Egy kanál segítségével kisebb halmokat helyezek a csíkok széleire. Átgörgetem a tésztán, és levágom. A két végét és azt az oldalát ahol a nyílás végződik jól összecsippentgetem. Ha ez elmarad a tészta ki fog nyílni sütés közben. Így haladok, amíg van tésztám. 

Sütőpapíros lemezre teszem, és 180 fokon, körülbelül 15 perc alatt enyhén pirosra sütöm. Még forrón meghempergetem a vaníliáscukorral elkevert porcukorban.

Tyúkhúsleves sáfránnyal

Hozzávalók:

1 kisebb tanyasi tyúk

2 répa

1 gyökér

1 kisebb zeller

1 hagyma

1 gerezd fokhagyma

1 tv paprika

1 kisebb csípős paprika

1 karalábé

1 csokor petrezselyemzöld

pár szem egész bors

1 kis darabka szerecsendió

1-2 csipet sáfrány

só, vegeta

A hús szétdarabolom. Egy jó nagy tálban kiáztatom a vértől. Párszor átmosom, lecsepegtetem. Felöntöm annyi vízzel, épp csak ellepje. Közepes lángon hagyom lassan felforrni. Lehabozom. Kis lángra veszem, sózom, vegetázom. Hozzáteszem még a szerecsendiót, borsot, sáfrányt. Kicsit félrehúzott fedő alatt félpuhára főzöm a húst. Akkor hozzáteszem az előkészített zöldségeket, kicsit később a tetejére a petrezselyemzöldet, pár szál zellert. Mikor kész, elzárom, és hagyom kicsit pihenni-ekkor teszem bele csak a máját. A húst kiszedem, a levest egy kisebb fazékba szűröm. Húst, zöldségeket, levesetésztát külön tálalok.

Kacsamáj zsírjában sütve

Sikerült egy egész szép, tömött, magyar kacsát vásárolnom reggel a piacon a kígyósiaktól. Bár ők inkább libáikról nevezetesek a környéken, azért azt hiszem kacsa ügyben is megállják a helyüket. Irgalmatlan érett mája volt, olyan sárga, mint egy libáé. És őszintén szólva kicsit haragszom is magamra. Ugyanis gondolhattam volna, gond lesz a fordításnál. Nos, ha valaki szintén ennyire érett májhoz jut, inkább a tetejével kezdje a sütést, ne az aljával, így nem törik majd be.

Hozzávalókat nem írok, csak elkészítési módot. Ez egy 4,5 kilós kacsából készült. A lényeg tömött legyen, aminek már hízott mája, és vastagabb hája van.

Nos, mivel ez egy elég szép jószág volt, már tudtam róla hájat szedni. Belülről a finom zsírocskát húzom le, kívülről a pedig a nyaka bőrét és a combja mögötti hátsó fertályi szalonnát. Ezeket felkockázom, és egy akkora lábosba teszem, amibe majd a máj is belefér. Kevéske olajat adok hozzá, ugyanis ez elősegíti az olvadást. Olyan közepes hőn tepertőt sütök belőle. Vigyázni kell, a zsír meg ne égjen, akkor inkább visszavenni a lángot! Ha kész, kiszedem. 

A májat finoman leöblítem, és papírtőrlővel óvatosan letörölgetem, hogy minél kevesebb víz kerüljön a zsiradékba. Mielőtt beleteszem, kissé melegebbre állítom, hogy összekapja a külső hártyát. Így nem ragad majd le. Egy-két percre úgy hagyom, majd újra visszaveszem, és kb. 10 percig sütöm alsó közép lángon. Akkor megfordítom két szélesebb, lapos eszköz segítségével (az egyik pl. a tepertőkiszedő), és még 7-8 percig sütöm. Azért persze a máj nagyságától, érettségétől is függ a sütési idő. A kevésbé érettnek kevésbé laza a szerkezete, ezért több időt igényelhet.

Mikor szép piros mindenhol, tálba szedem, és leöntöm a zsírral. Így hűtöm ki. Hidegen-melegen is fogyasztható, sózást igényel utólag. Tepertőjét, máját lilahagymával, paradicsommal, paprikával, na és persze jó lőkösi kovászos kenyérrel tálalom.

Frankfurti leves

Aminek semmi köze Frankfurthoz, annál inkább a virslihez - Német eredetije nincs. Kelkáposzta alapú levesként találta ki egyszer valaki, így honosodott meg. Ám ehhez ízlés szerint nyugodtan társítható "bármi", ami nem viszi el teljesen más irányba az ízvilágát.

Hozzávalók (nagy adaghoz):

1 kisebb fej kelkáposzta

2 nagyobb krumpli

4-5 csiperke

1 nagyobb fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

3 pár frankfurti (vagy bécsi) virsli

1 kis doboz tejföl

1 dl tejszín

1 evőkanál liszt

1 evőkanál pirospaprika

1 kisebb citrom leve

pár tekerés bors

kömény, majoranna

Először egy nagyobb lábasban kevés olajon megdinsztelem a felkockázott hagymát. Míg puhul, leszedem a kel külső leveleit, kivágom a torzsályát, és cikkelyekre vágom. A hagymához teszem a felaprított fokhagymát, a kisebb kockákra vágott krumplit, szeletelt gombát, majd végül a kelt. Sózom, fűszerezem, és háromnegyedig felöntöm vízzel. Lefedem, és hagyom hogy összeessen. Mikor a vastagabb rész is, krumpli is puha, rántást készítek, amibe a végén beleszórom a paprikát. Mindig merve bele a levesből, közepesre felhígítom. Belekeverem a tejfölt, tejszínt, és beleöntve a levesbe, besűrítem azt. A végén belecsavarom a citromot.

Szilvalekváros hókifli

Hozzávalók:

45 dkg liszt
30 dkg (mangalica)zsír
30 dkg tejföl
1 tojás sárgája
1 kávéskanál só
1 teáskanál cukor
1 citrom reszelt héja
1 evőkanál rum
liszt a nyújtáshoz

25-30 dkg szilvalekvár
15 dkg porcukor
2 zacskó vaníliáscukor

A lisztet elkeverem a sóval, cukorral, citromhéjjal, majd belemorzsolom a közepesen kemény zsírt. A tejfölt elkeverem a tojássárgával, rummal. Hozzáadom a liszthez, és egy kellemesen puha tésztává gyúrom. Gömbölyítem, folpackba tekerem, és a hűtőbe teszem egy jó órára. 

Felét veszem, és lisztezett deszkán 2-3 milli vékonyra nyújtom. Alját, tetejét egyenesre vágom, ahogy azt az oldalt is, ahonnan majd tölteni kezdem. 7-8 centi széles csíkokra szelem, majd hosszukban a szabad szélén egy centi szélesen vastagabb szilvalekvár csíkot húzok. Egyszer átgöngyölöm, szélénél levágom, patkóba hajtom, majd a két végét megnyomom. (Az illeszték mindig alulra kerül, különben szétnyílik!) Ha jól csináltuk, akkor az egymás feletti csíkok egyszerre haladnak. Sütőpapíros tepsire rakom, és 180 fokra előmelegített sütőbe teszem. 15-20 perc alatt halvány aranysárgára sütöm. (A leeső részeket újra lehet gyúrni a végén, de ezek már lisztesebbek lesznek.)

A porcukrot elkeverem a vaníliacukorral. Ha túl göcsörtös lenne, kanál hátával szépen el lehet nyomogatni.A kisült, de már nem forró kifliket belehempergetem. Tányérra teszem, és mégegyszer megszórom a cukorral.
TIPP!
Aki igazán finomat szeretne, keverje el az adott lekvár mennyiségét egy teáskanál fahéjjal, 1 citrom levével és 3 evőkanál porcukorral. Pikánsabb ízt fog kapni! Viszont figyelni kell a végek zárására, mert lágyabbá válik a lekvár!


Elkészítette még: Az én édes konyhám