Dióhéjban a chiliről

Egy indiai gasztronómiába futott beszélgetésünk alkalmával keralai ismerősöm igen bambán és értetlenül nézett maga elé: - Ani te nálunk éhenhalnál. Mi mindent nagyon csípősen, fűszeresen eszünk. (Senkit se tévesszen meg az az ártatlannak tűnő, dekoratív kép ami a banánleveleken tálalt különböző fogásokat illeti, férfigyomor kell hozzá.) Persze, én is szeretem a fűszereset, de a környék vízkészletét innám ki, ha egy napi kosztot végigennék - replikáztam az én kis tárkonyos, fokhagymás, citromos világomból. 
Azóta közelebb került hozzám a csípősebb ízvilág, de még messze elmarad attól, hogy a keralai házi konyháról álmodozzak.

De nézzük mit is tudunk felvonultatni vele kapcsolatban? Ha kivesszük a csípősségét, ami teljesen szubjektív - vagy szeretem vagy nem -, rengeteg dolog érvel mellette. Fő hatóanyaga a kapszaicin, ami erős antioxidáns hatással bír. Használják fájdalomcsillapításra és mivel bőrre kenve vérbőséget okoz, melegítő érzetet keltvén, antirheuma krémek egyik kedvelt hatóanyaga. Jó hatással van a szív - és érrendszeri panaszokra, segít visszaszorítani a daganatos sejteket. A kozmetikában is felbukkan,  cellulitisz problémák kezelhetők vele.
A kínai orvoslásban úgy tarták, aki csípőst ízt kíván, ott a tüdő és a vastagbél energiaszintje alacsony. Azonkívül ha a léleknek szüksége van új ingerekre, kihívásokra akkor is a csípős ízt kívánjuk. Mondhatni a chili a lélek koka kólája...:))