Aminek semmi köze Frankfurthoz, annál inkább a virslihez - Német eredetije nincs. Kelkáposzta alapú levesként találta ki egyszer valaki, így honosodott meg. Ám ehhez ízlés szerint nyugodtan társítható "bármi", ami nem viszi el teljesen más irányba az ízvilágát.
Hozzávalók (nagy adaghoz):
1 kisebb fej kelkáposzta
2 nagyobb krumpli
4-5 csiperke
1 nagyobb fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
3 pár frankfurti (vagy bécsi) virsli
1 kis doboz tejföl
1 dl tejszín
1 evőkanál liszt
1 evőkanál pirospaprika
1 kisebb citrom leve
pár tekerés bors
kömény, majoranna
Először egy nagyobb lábasban kevés olajon megdinsztelem a felkockázott hagymát. Míg puhul, leszedem a kel külső leveleit, kivágom a torzsályát, és cikkelyekre vágom. A hagymához teszem a felaprított fokhagymát, a kisebb kockákra vágott krumplit, szeletelt gombát, majd végül a kelt. Sózom, fűszerezem, és háromnegyedig felöntöm vízzel. Lefedem, és hagyom hogy összeessen. Mikor a vastagabb rész is, krumpli is puha, rántást készítek, amibe a végén beleszórom a paprikát. Mindig merve bele a levesből, közepesre felhígítom. Belekeverem a tejfölt, tejszínt, és beleöntve a levesbe, besűrítem azt. A végén belecsavarom a citromot.
2 megjegyzés:
Guszta a "Frankfurti" levesed. Végre valaki, aki tudja, hogy ennek a levesnek semmi köze Frankfurthoz, a németekhez.
Erről már írtam egy bejegyzést, de falrahányt borsó volt, rendre jelentek meg a "frankfurti leves"-ek.
Ha kíváncsi vagy, itt láthatod az igazi Frankfurti leves-t:
http://eshobbychef.blogspot.hu/2011/10/igazi-frankfurti-leves-egy-tal.html
Köszi. Igazi frankfurti leves az, ami a szakácskönyvekben, tankönyvekben szerepel! Szóval van "igazi", ahogy van milánói máj, bolognai spagetti..etc., anélkül, hogy ezeknek bármi közük lenne az adott városhoz. Ezeket egyszer valaki kitalálta - szakácsok általában -, lejegyezték, úgyhogy ennyiből egy követhető magyar étel, frankfurti virsliről elnevezve. Aki kíváncsi az eredetire, vegyen elő régi szakácskönyveket, azokban tuti szerepel! Az enyém az én szám ízére van kalibrálva, ahogy a másoké is a magukéra...ennyi.
Megjegyzés küldése