Mint (talán) mindenki, én is szembesültem már a "cukor vagy cukorpótló?" kérdésével. Akkoriban még leginkább a Canderel tűnt számomra elfogadható megoldásnak. Főképp kávéba, teába szórtuk, dobáltuk. Ugyanis aki fogyókúrára fogta magát, nem álmodozhatott süteményekről! Bocsánat, illetve csak álmodozhatott róla...de talán azt sem mertünk, attól való félelmünkben, hogy még a gondolatbeli apró bűnök is zsírpárnaként kúsznak majd fel kényes tájékokra. Persze ott voltak az egészségesebbnek aposztrofált cukrok, mint a méz, gyümölcscukor, barnacukor, nádcukor. Egészségesebb, de nem kalóriamentes. Arról nem is szólva, hogy a vércukrot majd' ugyanolyan gyorsan emelik az egekbe, és engedik visszazuhanni. Szóval a megoldás még messze váratott magára.
Aztán
pár éve feltűnt a piacon a sztívia. Nyomták orrba-szájba, akartam vagy
sem, mindenhol beleakadtam (csodálkozom, hogy még mindig
nem áldozott le a kampánya). Egy Herbária-beli vásárlásom alkalmával annyi jót mondott róla az eladó hölgyemény, hogy már-már szégyelltem
magam a tökéletes sztívia vs falánk Ani összehasonlításban. Korunk új szuperhőse,
ami mindent tud (velem ellentétben). "Jó jó, de mi van az ízével?"-
próbáltam a padló alól félig megsemmisülve ellenérvet találni. "
Teljesen olyan, mint a cukoré, sőt jóval édesebb. Egész kevés kell
belőle!" Igen? Még jó, mert amilyen ennek a kisüvegnek az ára..!-tettem
hozzá magamban, és már nyújtottam is életem rendbetevőjéért az
ellenárat. "Beszélj inkább a szeplőtlen fogantatásról!"- jut eszembe hasonló helyzetekről Whoopi Goldberg ominózus mondata a Csendestárs című
filmből. Kétszer-háromszor próbáltam átverni magam, hogy jó, de nem az! Fertelmes, csakis elvakultaknak és önkínzóknak
ajánlanám! Úgy repült ki a szemétbe, hogy öröm volt nézni.
Nyírfacukor.
Jóideje nézegetem már ezt a "tömeghisztériát" a blogokon. Pár dolgot én
is elolvastam róla. Szemet szúrt és gyanakvásra késztetett mikor az
írták nyírfacukor. Merthogy a kukorícától kezdve igen sok növényből ki
lehet vonni. Az ára meg olyan fennt van, mintha nyírfaerdőket kéne
kiírtani azért, hogy én a kis cekkeremben 25 dekát haza tudjak cipelni.
Hát a nagyi sárgabaracklekvárját ezek után sem ebből fogják befőzni, az
már szent! Viszont, és itt jön részemről a pozitív döbbenet: egyáltalán
nincs ízbeli különbség a cukor és nyírfacukor között! Illetve ami van,
az olyan minimális, hogy szót sem érdemel. Hogy kell-e ez nekünk?Én azt
hiszem igen! Ami meg csillagászati árát illeti, talán egyszer az
előállítási technológiája is olcsóbbá válik, én pedig már nem 25 dekát
fogok kiscekkerben lóbálni hazafelé..:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése