2012. október 31., szerda

Juhtúrós-gombás pizza



Hozzávalók (2 x 28-32 cm vékony pizzára):


6 nagyobb fej csiperke
6 kisebb fej hagyma
15 dkg sajt
6-8 dkg juhtúró

1 kisebb konzerv paradicsompüré
só, cukor
kakukkfű vagy oregano
olaj


A tésztát elkészítem a leírtak szerint. Nagyon puha lesz, de nem szabad utánlisztezni! Csakis olajjal dolgozok mikor belenyomkodom a formába. (Igazság szerint már régóta inkább piteformában sütöm, mert nem ragad bele a lyukakba.) Viszont egy nagyon klassz kis vékony, ropogós pizzát kapok. 
A paradicsompüréhez adok kétszeres vizet, kiskanálnyi olajat, sót, cukrot, pici kakukkfüvet. Megkenem vele a tésztát. Némi sajtot reszelek rá a nagylyukún, majd jön a felszeletelt gomba és a hagyma. Sózom, reszelt sajtot szórok rá. Legvégül a juhtúrót morzsolom el a tetején. (Nem szabad túl sokat, mert erős az íze, és inkább fűszerként funkcionál!) Megszórom kakukkfűvel. 180 fokon, előmelegítve, nagyjából 20 perc alatt sül pirosra.

2012. október 29., hétfő

Marhapörkölt tarhonyával



Azon ételek egyike, amelyik legjobb bográcsban, vörösborral nyakon öntve, és naná, hogy lábszárból! Bogrács nincs - na meg idő sem hozzá -, de azért így is egész élvezhető ragut lehet összehozni.

Hozzávalók:

3 szép nudli (marhalábszár)
2 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 paradicsom
1 tv paprika
1 kisebb csípős paprika
3 dl vörösbor
2 jó evőkanál csemege fűszerpaprika 
kb. 10 szem egészbors
olaj, só

50 dkg tarhonya
1 liter víz
só 
pár kanál olaj


A hagymát felaprítom , és olajon üvegesre párolom. A lábszárat előbb négy centis "karikákra" szelem, majd lefektetve előbb ketté, aztán a feleket 2-3 felé, nagyságtól függően. (Mivel eléggé csúszik a kés hártyától, ezt a módot találom legegyszerűbbnek a hús elosztásához.) Rádobom a hagymára és jól leblansolom. És erre tényleg kell időt szánni, nem gyorsan túlesni rajta! Beleteszem a paprikákat, paradicsomot, fokhagymát, borsot, kicsit sózom. Hagyom párolódni magában, majd megszórom paprikával, még sóval, és felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg az inak is teljesen elengednek, és vajpuhák lesznek. (Sosem szabad tőlük megfosztani a húst, mert belőlük oldódik ki az a kollagén, amitől kicsit cuppogóssá válik a pörkölt, és ami hidegen úgy összetartja, akárcsak ha körömpörköltöt készítettünk volna.)
Egy lábosban olajat hevítek, majd beleszórom a tarhonyát. Kevergetve, jó barnásra lepirítom. Sózom, és felöntöm kétszeres vízzel. Lefedve, alacsony lángon puhára főzöm. Kicsit még pihentetem utána, hagy szívja meg magát. Az utolsó fázisban lehet pörköltszaftot is adni hozzá ráadásként.  

2012. október 27., szombat

Nektek, rólam


Azoknak, akik kíváncsiak rá ki is írja ezt a blogot, pár sorban bemutatkoznék. Nem titok a nevem, Hóbel Anikó (Ani). Teljesen szabad és vehemens lélek, aki igen nehezen tűri a kötöttségeket. Többek közt ezért sem tartom elsődleges szempontnak életemben a bevett módit: házasság-család. Szóval nálam a jövőben se keressetek baba-mama blogot...))

Miért is kezdtem írni? Jó kérdés...Talán mert szeretem az ételek világát, sokszínűségét. Megfigyeltétek milyen sokmindent elfelejtünk életünk során, de pl. a "Mama főztjének" íze sosem múlik? 

Elsősorban magamnak írok, és teszem fel receptjeimet, illetve bárkinek, akit érdekelnek, és megtisztel azzal, hogy olvassa, netán elkészíti őket. Eléggé kaotikus vagyok, ha nem gyűjtöm össze, örökre elvesznek. Világ életemben blindre, érzésből főztem, viszont most muszáj mindent valóban lemérnem és feljegyeznem, úgyhogy néha nem is olyan egyszerű.

Főzős család vagyunk, de jómagam csak olyan 12-13 éves koromban szabadultam be igazán a konyhába. Addig anyám főztjét kellett "elviselnem". Apám elég igényes lévén, anyám gyakran kelt hajnali négykor frissen csirkét vágni. Aztán persze be kellett még érni munkába és én is ott voltam, mint "ellátásra szoruló", a mini háztájival, kiskerttel egyetemben. Apám volt a pörkölt- és halfelelős, anyám az összes többi. Amire gyerekkoromból emlékszem az a töménytelen mennyiségű, friss vágású hús, galamb, nyúl, vadak, halak, az anyám által gyúrt tészta íze, a kőtesek illata. Disznótorok hideg, sötét hajnalokon, ahogy tele van a kamra saját készítésű kolbásszal, szalonnával, sonkával, savanyúságokkal, befőttekkel, lekvárokkal..és még sorolhatnám. Letűnt dolgok egy letűnt korból.

Nagyanyám uradalmi szakácsnő volt, híres a főztjéről. Nagy szívfájdalmam, hogy halála után nem került elő maga írta, gyöngybetűivel vezetett, megsárgult lapú receptes füzetecskéje. Számomra hatalmas érték lett volna.

Szeretem a hagyományos ételeket, de szeretek újítani, kísérletezni is. Azt viszont nem, amikor egymástól idegen dolgokat kevernek össze, majd állítják a feje tetejére az egészet szimplán hatásvadászatból - pláne megalapozott konyhai tudás nélkül. Ehhez vérbeli profinak kell lenni, és nem kevés ízléssel, illetve tiszta ízérzékeléssel bírni.

A pacaltól a békacombig szinte mindent fogyasztok és szeretek, de talán a csülök jó pörcösre sütve, amit bárhol, bármikor megennék, a frissen sült croissant és a marcipán - na és persze a klasszikus lazac-kaviár páros. 
Amit soha nem vennék a számba az a vese és tüdő, bogarak, rovarok, illetve teljesen tiltólistás minden társállat. Erről jut eszembe apám egyik kedvenc étele a bika töke volt, vagyis bika here. Szóval gyerekként ilyen ételekhez is hozzászoktam, nem kelt undort. 

Rengeteg baki volt már életem során a konyhában , és van mind a mai napig,-mint mindenkinek, maximum nem mindenki ismeri be. Kiemelkedő nagy dolgokra nem emlékszem, viszont számomra érdekes, hogy vannak kultúrák, ahol tapssal jutalmazzák az ember főztjét. Persze lehet ha buggyantott kutyanyakat készítettem volna gyurgyalagos kökörcsinpürével valami mással "jutalmazzák", bár bizonyára életük végéig emlegették volna. De ha jól emlékszem akkor hortobágyi palacsinta, vadas, és citromos szedertorta volt a feltálalt menü. 

És utoljára valami, amit most árulok el először. Mégpedig azt, honnan is jött blogom neve. Említettem mennyire roskadásig teli asztal és kamra jutott osztályrészül gyerekként. Nos azért ez jócskán kitartott majd' huszonéves koromig, mikoris anyámmal a konyhában egy-egy nagy főzőcskézés után körbenézve felsóhajtottunk: " Istenem már megint, kész étterem!" Aztán egymást méricskélve jött a kérdés: "Ki fog mosogatni, ki ma a soros?" "Mindig aki kérdezi"- hangzott rendszerint a válasz.))

2012. október 25., csütörtök

Kolbászos-juhtúrós pogácsa



Könnyű tésztájú, ízes pogácsa, még másnap hidegen sem nehezül el teljesen. Ez persze leginkább a zsírnak köszönhető. Nagyjából másfél kiló lesz belőle (a leeső sallangokat  kisütöm pluszba a kutyának, hogy neki is süssön kicsit a nap), de nem fog sokáig tartani. És ha az ember fia kicsit újramelegíti...háát. Na igen, melegen, mellé kisdinnyét eszegetve komoly menü kérem!))

Hozzávalók:

A tésztához:

65 dkg liszt
12,5 dgk mangalica zsír
12,5 dkg vaj
25 dkg juhtúró
1 tojás + 1 sárgája

1 kis doboz tejföl
1 dl tej
1 teáskanál cukor
3.dkg élesztő
1,5 dkg só

A kenéshez:

25 dkg jóféle házikolbász

A tetejére: 

2 tojás sárgája 
köménymag



Először az élesztőt futtatom fel a cukrozott, langyos tejben. Addig a lisztet elkeverem a sóval, majd elmorzsolom a felkockázott zsíradékokkal. Utána jön bele a juhtúró, a tejföllel elkevert tojás, és végül a felfutott élesztő. Jól kigyúrom, összegömbölyítem, majd meleg helyen, letakarva egy órát kelesztem.
A kolbászt lehet darálni vagy késsel jó apróra vágni, kinek hogy tetszik. A megkelt tésztát lisztezett felületen bő centi vastagra nyújtom, és a kolbász felét elegyengetem rajta. Összehajtom, előbb balról középre, majd jobbról átfedem, aztán alulról felhajtom, és végül a felsővel borítom. Visszateszem negyed órára pihentetni. Aztán megint nyújtom, kolbászozom, hajtom, és 15 percet pihentetem.
Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A tésztát centi vastagra nyújtom, pizzavágóval felkockázom a tetejét, és 5 centis szaggatóval kiszúrom a pogácsákat. (Nyugodtan lehet összeszedni megint ami kimarad, gömbölyíteni, nyújtani, szaggatni.) A tenyerem külső szélével sodorva dupla magasra húzom fel. Sütőbe tevés előtt megkenem sárgájával, és megszórom köménnyel. 20 perc alatt sül ki, rácsra teszem.

2012. október 21., vasárnap

Magokkal rántott ponty petrezselymes burgonyával




Hozzávalók:

50 dkg ponty karéj
liszt
tojás
zsemlemorzsa
lenmag, szezámmag
só, olaj

60-70 dkg burgonya
1-2 gerezd fokhagyma
kisebb csokor petrezselyemzöld
3 dkg vaj
olaj, só

A halat besózom, és egy órára állni hagyom. A tojást felverem és sózom, a prézlibe belekeverem a magokat. Lisztbe, tojásba, és morzsába forgatom a pontyot, majd annyi olajat hevítek, ami félig ellepi. Óvatosan belehelyezem őket, és mindkét oldalát pirosra sütöm.
A krumplit felkockázom, és sós, fokhagymás vízben megfőzöm. Leszűröm. Kevés olajat hevítek és abba teszem vissza. Megszórom aprított zölddel, és átforgatom. A végén vajat darabolok rá, és egy-két perc alatt áthevítem vele.

2012. október 17., szerda

Sajtos crostini bazsalikomos paradicsommal



Fáradtan és éhesen estem haza. Se kedvem se energiám főzöcskézni. Mi van itthon, gyorsan kaja kellett, ami nem terhel le, és még finom is. Jólesett.


Hozzávalók:

1 mini baguette
pár kanál (oliva)olaj 
10 dkg erősebb ízű sajt (nálam karaván)

4-5 paradicsom
1-2 gerezd fokhagyma
1/2-1 citrom leve
só, olaj
szép adag bazsalikom


A baguette-et centi vastag karikákra szelem. Sütőben enyhén lepirítom. Sózom és meglocsolom olajjal. Jól megtömöm sajttal, és ráolvasztom. (Nem kell ropogósra sütni, mert a kenyér túlsül.)
A paradicsomot felkarikázom. Rávágom a fokhagymát. Sózom, meglocsolom citrommal, megszórom a felaprított bazsalikommal. Annyi vizet öntök rá, hogy kissé kilátszon a paradicsom. Megöntözöm olajjal, és jól összekeverem. A kész crostini mellé tálalom.


2012. október 12., péntek

Mézes-mustáros csirkemell



Hozzávalók:

2 nagyobb csirkemell
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 bő evőkanál (virág)méz
1 deci tejszín
1 evőkanál mustár
1-2 csipet curry
pár tekerés bors
só, olaj
1 csapott kávéskanál étkezési keményítő

A hagymát egész vékonyra szelem, és kissé lepirítom. A csirkemelből érméket vágok. Hozzáteszem a kész hagymához, és mindkét oldalán megblansolom, sózom. Hozzáteszem a pépes fokhagymát, a mézet és curryt. Rákaramellizálom a húsra. Akkor beledobom a mustárt, tekerek rá borsot. Felöntöm decinyi vízzel és a tejszínnel. Kissé kiforralom. A keményítőt pici vízzel elkeverem, majd a nem túl forró mártásba csurgatom, és selymes állagúvá sűrítem. Rizst adok hozzá.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...