2012. december 31., hétfő

Újévi köszöntő versikék






Malac farka pöndöri,
Turcsi orra tömpöri,
Azt visítja mindig, hogy uii,
Boldog Évet adjon az új!

------------

Hozzon az év lőtt nyúllábat,
Teli kamrát, libamájat,
Mákos lencsét jó nagy tállal,
Bő nadrágot hosszú szárral!

------------

Csillámporral teli hajjal,
Pirospozsgás, rózsás arccal,
Asztal alól négykézláb,
Koccintsunk most cimborák!

BUÉK!

( Ani )

2012. december 29., szombat

Újévi lencsesaláta





Az utóbbi hetekben annyiszor lett elővéve ez a recept, hogy úgy érzem, mire eljön az újév rá sem bírok majd nézni...

Hozzávalók:

200-250 gr lencse
2 gerezd fokhagyma
1-2 babérlevél
3-4 nagyobb fej lilahagyma
kevéske olaj
1 bő evőkanál mustár
1 teáskanál curry
másfél arasz vékony kolbász
3-4 tojás 
200-220 gr zsírdús majonéz
175 gr tejföl (1 kis doboz)
só, kevés cukor
1 citrom leve


A lencsét sóval, fokhagymával, babérral megfőzöm. Leszűröm, hideg vizet folyatva rá átmosom. Hagyom lecsepegni. Addig a lilahagymát finomra vágom.Hozzáteszek sót, cukrot, mustárt, citromlevet, curryt, pici olajat. Jól elkeverem. Hozzáadom a majonézt és a tejfölt. Ha kihűlt a lencse, belekeverem, ahogy a főtt, felszelt tojásokat is.
A kolbász haját lehúzom, fél centis karikákra vágom, kevéske olajon félig átsütöm. Kiszedem, kihűtöm, és végül azt is belekeverem a salátába. Tálba vagy formába teszem, kidíszítem sült kolbász karikákkal és szelt főtt tojással. A tetejét áthúzom kevés olajba mártott ecsettel, ne száradjon ki. Hidegre teszem, és hagyom jól összeérni az ízeket.

2012. december 24., hétfő

Karácsonyi ropogós krémfagyi amarenával - gép nélkül



A csábítás maga! Annyira édes, krémes,  és ropogós. Amolyan semifreddo-féleség, és ahogy a neve is mutatja, nem teljesen fagy meg. Nálam ez külön jó pont, mert akármelyik fajta jégkrémet veszem, úgy köt bele odahaza mélyhűtőbe tett dobozába, hogy még a kanál is beletörik. 
Az összeállítása tipikus karácsonyi - mandula, dió, mogyoró, vanília, fahéj, kakaó, amarena...és egy zsák cukor. Szóval édes, úgyhogy aki egy könnyű édességet szeretne desszertként, nem ez lesz a megfelelő. Ami után nyerő, az a vadételek, vadasok, kacsa, töltött pulyka. Ha "éppen" nincs amarenánk, nélküle is tökéletesen élvezhető - vele viszont még inkább az.))
(Ja igen, én egy 15 x 23/5 - ös kerámia formába tettem, de akár kiürült jégrémes dobozba is lehet. Viszon jó pár órát igényel, mire "átfagy".)

Hozzávalók:

Az alaphoz:

3 tojás fehérje
2 tojás sárgája
2 csomag vaníliacukor
150 gr porcukor 

1,5 dl tejszín
50 gr porcukor

Rétegelni:

50 gr mogyoró - 1 teáskanál kakaó
50 gr mandula
50 gr dió - 1 kávéskanál fahéj
1 csomag vaníliacukor

Tálaláshoz:

amarena meggy (opcionális)

Legelőször a magokat intézem. Ha valakinek van, és nem szeret sokat macerálni a konyhában - bár erről szól a karácsony- az tegye aprítóba őket. Én - bár aprító is van - veszek egy konyharuhát, elszórom a közepén, ráhajtom, körben lefogom, és egy klopfolóval - a síma felével - darabosra ütögetem. Szebb, mert rusztikusabb, nem olyan egyforma az egész. Van benne kicsi és nagy darab is. 
Persze a magokat külön-külön töröm apróra. Előbb a mandulát, aztán diót, mogyorót. A sorrend mindegy. Mikor  megvannak, egymás után lepirítom egy teflonban. Ha már illatozik, jó, nem kell elégetni. Külön kis tálkákba teszem a lepirított, tört magokat. Egy csomag vaníliacukrot elosztok, és hozzájuk keverem. A mandulába csak ez kerül, viszont a dióhoz jön még fahéj, a mogyoróhoz kakaó. 
Három tojást szétválasztok. A fehérjét félig felverem, majd lassanként beleszórom a két vaníliacukrot, aztán adagonként a porcukrot és keményre verem. (A tojásnak és a tejszínnek is jó hideg kell, hogy legyen!) Akkor géppel egyenként hozzákeverem a két sárgáját. Többet nem, mert túlságosan visszalágyítja.
A tejszínből és cukorból is kemény habot verek. Finoman beleforgatom a fehérjés krémbe.
Képzeletben három részre osztom a krémet. A forma vagy jégkrémes doboz alját elkenem az elsővel. Erre jön a fahéjas dió. Rá megint egy sor hab, aztán a cukros mandula. (Nem kell teljesen fedje, majd összefolyik.) Aztán hab, és a legvégül a tetejére a kakaós mogyoró. 
Beteszem a mélyhűtőbe, és kifagyasztom. Legjobb előző este betenni, vagy ha este fogyasztjuk akkor délelőtt. 
A tálalás történhet mélytányérba és kehelybe is. Kanállal 3 nagyobb galuskát szaggatok, pár szem meggyel, kis sziruppal garnírozom. Sokkal hamarabb olvad, mint egy bolti jégrém, úgyhogy tényleg csak közvetlen fogyasztás előtt szedem ki.
(Ha nincs kéznél amarena meggy, nagyjából pótolható meggybefőttel is. Ekkor a meggyet magozom, majd levéhez még cukrom adva, szirupossá főzöm vissza, mandula aromát teszek hozzá.)


2012. december 22., szombat

Karácsonyi köszöntő



Szép karácsony éjszakáján,
Fénylő holdnak nyoszolyáján,
Vándor csillag útra kél,
Születésről így regél

Kicsiny ország pusztájában, 
Hóval fútta falujában,
Három barát mendegél,
Melegséget így remél

Barátfüle, disznó lába,
Belefér egy tarisznyába,
Hurka, kolbász vele tart,
Kiscipó sem okoz bajt

Parasztháznak ablakában,
Jégvirágos világában,
Gyertya fénye felragyog,
Köszöntvén e csapatot

Terül abrosz, bor kerül,
Nevetés száll, kacaj gördül,
Falatozva mulatoznak,
Szent dalokat dúdolgatnak

Fenyő ontja zöld illatát,
Bejglik hada kínálja magát,
Így telnek az ünnepek,
Kinnt a fagy, de a szív meleg

Szép karácsony éjszakáján,
Fénylő holdnak nyoszolyáján,
Kívánok én Tinéktek,
Boldogságot, Egészséget, a Világgal Békességet!
                                                                                                      
                                                        (Ani)


2012. december 13., csütörtök

Főispánné remeke




És valóban az. Meg merem kockáztatni, hogy teljességgel elronthatalan, szóval kezdők is belefoghatnak. Annyira egyszerű, mind hozzávalóiban, mind elkészítésében - talán a rácsot kivéve -,mégis egy igazi ízes, házi süteményt kapunk, amiben a citrom, a vanília, és málna íze teljes egészt alkot. Na és egy jó kacsasült után...(Az igazsághoz tartozik persze, hogy eredetileg meggylekvárral készül. Én viszont málnafüggő.)

Hozzávalók (22x30-as formára, de pár centivel nagyobbra is kiadja):

A tésztához:

50 dkg (sütemény)liszt
25 dkg puhább vaj
15 dkg cukor
3 tojás sárgája
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliáscukor
1 jó evőkanál tejföl
1 citrom leve és reszelt héja
csipet só

Kenni:

2,5-3 dl málnalekvár

A tetejére:

3 tojás fehérje
15 dkg porcukor

Szóráshoz:

2 csomag vaníliáscukor
1 teáskanál porcukor

Kenéshez kevés zsiradék

A tésztához valókat összegyúrom, gömbölyítem, folpackban kicsit hűvösre teszem. Addig felverem a tojásfehérjét 15 deka porcukorral. Eltart egy jó ideig, mert valóban keménynek kell lennie. Hűtőbe teszem ha kész. 
Kizsírozom a tepsit, majd leveszem a tészta kétharmadát. A forma nagyságára nyújtom, és belehelyezem. Eligazgatom, de nem vágom le a széleket, jó, ha feljön oldalt valamennyire. Megszurkálom villával. Rákenem a lekvárt, majd rásímítom a habot. A maradék tésztából rácsot formázok a tetejére. Majd' kétszeresére dagad, úgyhogy se túl vastag, se túl sűrű nem kell rá. Csalni szoktam, mert előre kisodrom őket, aztán már csak pakolni kell. Amik leesnek, azt körbe benyomkodom még a széléhez. 180 fokra előmelegített sütőben aranysárgára sütöm. Ez nálam olyan 45 perc, de én vastag falú kerámíában készítem.
A két csomag vaníliacukrot elkeverem porcukorral, és ha már nem túl forró a sütemény, megszórom vele.


2012. december 2., vasárnap

Sóskamártás



Ez az egyik étel, amit részemről nem helyeslően, degradálva, egyszerűen csak főtt tojással szokás enni. Pedig sokkal többet rejt magában. Erősebb ízű szárnyasok mellé, mint kacsa, gyöngyös, akár sült kakas vagy igazi, koros töltött tyúk kifejezetten való. Persze mindvégig kapirgálós, békalencsés jószágokról ejtettem szót, nem pedig bolti, gumi változatukról
Kicsit másképpp készítem, mert tej helyett vizet és tejszínt használok, sót, bő cukrot és nem kevés citromlevet. Tudom, megkérdeznétek, minek bele annyi cukor és citrom pláne, ha már a sóska savanya? Az igaz, de kétféle aroma. A cukor meg, mivel édes-savanyún szeretem. Nem is kicsit...)))

Hozzávalók:

45 dkg sóska (fagyasztva)
0,5 liter víz
2 dl tejszín
kb. 8-10 dkg cukor
2 nagy, leves citrom leve
1 kávéskanálnyi só
1 jó evőkanál liszt
0.5 dl olaj

A felolvadt sóskához vizet öntök, és egy habaróval jól elkeverem. Beleteszem a sót, cukrot, tejszínt. Lassan felforralom. A lisztet elkeverem az olajjal, és besűrítem vele. Mikor elzárom, hozzáöntöm a citromlevet. Megkóstolom, és ha kell, még cukorral vagy citrommal utánízesítem.
Itt almásan-kakukkfüvesen lesütött kacsa mellé tálaltam.


2012. november 30., péntek

Don Pepe...Bekaphatod!?



...vagy inkább mégsem? 


Hiába a gasztrobloggerség, az ízek szeretete és a folytonos vágyakozás utánuk, vannak napok, mikor a fene se bánja ha más szolgálja ki és főz helyette! Na ja, a konyhabeli káoszról nem is beszélve. Úgyhogy, ritkán bár, de én is nyúlok telefon után, és hagyom kényeztetni magam. Illetve csak hagynám...
Szóval étlap felnyálaz, étel kinéz, megrendel. Kifizet, átvesz, kicsomagol. A rendelés Thai kacsamell ázsiai tésztával, Rántott camembert rizzsel áfonyával, Pecsenyetarja steak burgonyával. Az ott fent a thai kacsamell. És!; az a fekete izé, az nem gomba...az kérem a hápi cicikéje, feketére száradva. Nem sütve, száradva! (James Bond vodka-martini "rázva, nem keverve" klasszikusa donpepi módra) A többi trutymó, valószínűleg a napi összesített maradék. Íze? Semmi. Bár talán ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható róla. Egy citrom levével, a sajthoz adott áfonylekvárral, na meg persze némi sóval próbáltam "feldobni", legalább pár falat erejéig. Hát nem jött össze! A sors fintoraként  a TV Paprikán pont a thai ételek nagyszerűségéről szólt az aktuális fáma...mennyire illatos és ízes! Nekem mondod?! Épp azt próbálom lenyomni. Erős jány vagyok én kérem, de ezúttal mégis legyőztek. A "thai kacsa" és "némi" undor. 
A tarja képzeljétek már sous vide-olt! Szerencséjére, mert különben cipésznél végezhetné, bakancsra talpbetétként. Azért még így is sikerült utólag szenesíteni rajta. A nevezetes steak burgonya - héjastól, negyedelve, sütőben, fűszerekkel szórva -prózai átirata, azaz, egy síma, ázott, kókadt elnagyolt sültkrumpli, tömbként végezve.
A camembert-rel túl nagy gond nincs, max, hogy böhöm vastag a bundája, sós és borsos. A rizs a megszokott napközis minőség. A lekvár baromi nagy gáz! Kis szottyadt, párforintos dobozkából kettő...mer' fussa!
Na babáim! Lehet túl nagy kérés, de ha maradékból állítunk össze "thai" kaját, legalább annyi legyen bennünk, hogy valami fillérekért zsákszámra beszerzett ötfűszer keverékkel tupírozzuk már fel. Legalább! Mert chilit, kókusztejet, lime-ot...etc., ugye nem is vár az ember! Szétfőtt répát, beazonosíthatatlan jellegű tésztát, dögkacsát meg légyszi magatoknak feltálalni! 
Sous vide-olt bárminek a felületét utólag elégetni...különös tehetség kell hozzá! Ahogy a pömpötylekvárhoz is! Baromi nehéz lenne tömegestől, kis cukorral darabosra lefőzni, és tálkákba adagolni, mi? 

Mindezt 6.320 Ft-ért

Repetát? Köszönöm, nem kérek! 


2012. november 26., hétfő

Gulyásleves



Hozzávalók:

50-60 dkg marhanyak
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tv paprika
1 paradicsom
2 répa
1 nagyobb petrezselyem
1 kisebb zeller
2 közepes krumpli
2 evőkanál csemege piros arany
1 teáskanál csípős piros arany
1 evőkanál édes fűszerpaprika
1 evőkanál köménymag
só, olaj

3-4 evőkanál liszt
1 tojás


Először pörköltet készítek a húsból. Vagyis a felaprított hagymát, fokhagymát olajon megdinsztelem. Hozzáadom a kisebb kockákra felvágott hús, és nagy lángon jól leblansolom. Belenyomom a piros aranyakat, átforgatom  benne, majd rászórom a paprikát is. Kis lángra veszem, beleteszem a paradicsomot, paprikát, és fedő alatt majdnem készre főzöm. Félúton sózom, és köményezem. 
Mikor kész, kiveszem a paradicsomot és paprikát. Kisebb kockákra vágom a krumplit, zellert - a fás részeit kivéve -, répát, gyökeret. Felöntöm másfél liternyi vízzel, és készre főzöm. 
A csipetkéhez veszek egy tojást, valamint annyi kanál lisztet - 2-3 -, amennyit felvesz. Sózom, és még felöntöm olyan fél deci-deci vízzel. (Nem kell túl híg legyen.) Kisebb lyukú szaggatón belepasszírozom a kissé forrásban lévő levesbe. Elkavargatom, és párat rottyantok rajta.

2012. november 24., szombat

Gesztenyés hókifli



Édes. Frissen szinte geil. Úgyhogy akik inkább a kissé negédes felé húznak, azoknak fog elsősorban ízleni. Nekem inkább a szilvalekváros jön be, a maga pikánsságával. Viszont valamiért mégiscsak eteti magát...)))

Hozzávalók:

45 dkg liszt
30 dkg vaj
30 dkg tejföl
1 tojás sárgája
3 evőkanál rum
1 kávéskanál só
4 dkg cukor
1 citrom  vagy kisebb narancs reszelt héja
3 gramm mézeskalács fűszerpor

30-35 dkg fagyasztott gesztenyepüré massza
1 evőkanál porcukor
1 kávéskanál rumaroma
2 evőkanál tejszín

15-20 dkg porcukor
2 csomag vaníliáscukor


A liszet elkverem a sóval, cukorral, fűszerporral, citromhéjjal, a tejfölt pedig a rummal és a tojás sárgájával. A lisztes keverékbe belemorzsolom a félpuha, felkockázott vajat, majd beleöntöm a tejfölt. Összegyúrom. A tészta kissé nedves marad, de nem mégsem szabad több lisztet hozzáadni, mert így marad levegős és puha. (A rum azért kell bele, hogy könnyeddé tegye, ezért nem helyettesíthető aromával!) Folpackba tekerem, és beteszem a hűtőbe, minimum egy órára, de másnapig is maradhat. Viszont akkor előtte kicsivel ki kell venni, mert a vaj bekeményedik, és nehezebben nyújtható.
Akkora részt vágok le belőle, amit majd lesz helyem nyújtani. Ezt lisztezett felületen egész vékonyra nyújtom - 2 milliméter. Hat centi széles csíkokra osztom.
A kiolvadt pürét elkeverem a porcukorral, tejszínnel és aromával.(Nem szabad túl krémesnek lenni, mert akkor eltűnik majd a tésztában.)
Egy kanál segítségével kisebb halmokat helyezek a csíkok széleire. Átgörgetem a tésztán, és levágom. A két végét és azt az oldalát ahol a nyílás végződik jól összecsippentgetem. Ha ez elmarad a tészta ki fog nyílni sütés közben. Így haladok, amíg van tésztám. 
Sütőpapíros lemezre teszem, és 180 fokon, körülbelül 15 perc alatt enyhén pirosra sütöm. Még forrón meghempergetem a vaníliáscukorral elkevert porcukorban.

2012. november 15., csütörtök

Tyúkhúsleves sáfránnyal



Hozzávalók:

1 kisebb tanyasi tyúk
2 répa
1 gyökér
1 kisebb zeller
1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 tv paprika
1 kisebb csípős paprika
1 karalábé
1 csokor petrezselyemzöld
pár szem egész bors
1 kis darabka szerecsendió
1-2 csipet sáfrány
só, vegeta

A hús szétdarabolom. Egy jó nagy tálban kiáztatom a vértől. Párszor átmosom, lecsepegtetem. Felöntöm annyi vízzel, épp csak ellepje. Közepes lángon hagyom lassan felforrni. Lehabozom. Kis lángra veszem, sózom, vegetázom. Hozzáteszem még a szerecsendiót, borsot, sáfrányt. Kicsit félrehúzott fedő alatt félpuhára főzöm a húst. Akkor hozzáteszem az előkészített zöldségeket, kicsit később a tetejére a petrezselyemzöldet, pár szál zellert. Mikor kész, elzárom, és hagyom kicsit pihenni-ekkor teszem bele csak a máját. A húst kiszedem, a levest egy kisebb fazékba szűröm. Húst, zöldségeket, levesetésztát külön tálalok.

2012. november 14., szerda

Kacsamáj zsírjában sütve



Sikerült egy egész szép, tömött, magyar kacsát vásárolnom reggel a piacon a kígyósiaktól. Bár ők inkább libáikról nevezetesek a környéken, azért azt hiszem kacsa ügyben is megállják a helyüket. Irgalmatlan érett mája volt, olyan sárga, mint egy libáé. És őszintén szólva kicsit haragszom is magamra. Ugyanis gondolhattam volna, gond lesz a fordításnál. Nos, ha valaki szintén ennyire érett májhoz jut, inkább a tetejével kezdje a sütést, ne az aljával, így nem törik majd be.
Hozzávalókat nem írok, csak elkészítési módot. Ez egy 4,5 kilós kacsából készült. A lényeg tömött legyen, aminek már hízott mája, és vastagabb hája van.

Nos, mivel ez egy elég szép jószág volt, már tudtam róla hájat szedni. Belülről a finom zsírocskát húzom le, kívülről a pedig a nyaka bőrét és a combja mögötti hátsó fertályi szalonnát. Ezeket felkockázom, és egy akkora lábosba teszem, amibe majd a máj is belefér. Kevéske olajat adok hozzá, ugyanis ez elősegíti az olvadást. Olyan közepes hőn tepertőt sütök belőle. Vigyázni kell, a zsír meg ne égjen, akkor inkább visszavenni a lángot! Ha kész, kiszedem. 
A májat finoman leöblítem, és papírtőrlővel óvatosan letörölgetem, hogy minél kevesebb víz kerüljön a zsiradékba. Mielőtt beleteszem, kissé melegebbre állítom, hogy összekapja a külső hártyát. Így nem ragad majd le. Egy-két percre úgy hagyom, majd újra visszaveszem, és kb. 10 percig sütöm alsó közép lángon. Akkor megfordítom két szélesebb, lapos eszköz segítségével (az egyik pl. a tepertőkiszedő), és még 7-8 percig sütöm. Azért persze a máj nagyságától, érettségétől is függ a sütési idő. A kevésbé érettnek kevésbé laza a szerkezete, ezért több időt igényelhet.
Mikor szép piros mindenhol, tálba szedem, és leöntöm a zsírral. Így hűtöm ki. Hidegen-melegen is fogyasztható, sózást igényel utólag. Tepertőjét, máját lilahagymával, paradicsommal, paprikával, na és persze jó lőkösi kovászos kenyérrel tálalom.



2012. november 7., szerda

Frankfurti leves


Aminek semmi köze Frankfurthoz, annál inkább a virslihez - Német eredetije nincs. Kelkáposzta alapú levesként találta ki egyszer valaki, így honosodott meg. Ám ehhez ízlés szerint nyugodtan társítható "bármi", ami nem viszi el teljesen más irányba az ízvilágát.


Hozzávalók (nagy adaghoz):

1 kisebb fej kelkáposzta
2 nagyobb krumpli
4-5 csiperke
1 nagyobb fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
3 pár frankfurti (vagy bécsi) virsli
1 kis doboz tejföl
1 dl tejszín
1 evőkanál liszt
1 evőkanál pirospaprika
1 kisebb citrom leve
pár tekerés bors
kömény, majoranna

Először egy nagyobb lábasban kevés olajon megdinsztelem a felkockázott hagymát. Míg puhul, leszedem a kel külső leveleit, kivágom a torzsályát, és cikkelyekre vágom. A hagymához teszem a felaprított fokhagymát, a kisebb kockákra vágott krumplit, szeletelt gombát, majd végül a kelt. Sózom, fűszerezem, és háromnegyedig felöntöm vízzel. Lefedem, és hagyom hogy összeessen. Mikor a vastagabb rész is, krumpli is puha, rántást készítek, amibe a végén beleszórom a paprikát. Mindig merve bele a levesből, közepesre felhígítom. Belekeverem a tejfölt, tejszínt, és beleöntve a levesbe, besűrítem azt. A végén belecsavarom a citromot.

2012. november 3., szombat

Szilvalekváros hókifli



Hozzávalók:

45 dkg liszt
30 dkg (mangalica)zsír
30 dkg tejföl
1 tojás sárgája
1 kávéskanál só
1 teáskanál cukor
1 citrom reszelt héja
1 evőkanál rum
liszt a nyújtáshoz

25-30 dkg szilvalekvár
15 dkg porcukor
2 zacskó vaníliáscukor



A lisztet elkeverem a sóval, cukorral, citromhéjjal, majd belemorzsolom a közepesen kemény zsírt. A tejfölt elkeverem a tojássárgával, rummal. Hozzáadom a liszthez, és egy kellemesen puha tésztává gyúrom. Gömbölyítem, folpackba tekerem, és a hűtőbe teszem egy jó órára. 
Felét veszem, és lisztezett deszkán 2-3 milli vékonyra nyújtom. Alját, tetejét egyenesre vágom, ahogy azt az oldalt is, ahonnan majd tölteni kezdem. 7-8 centi széles csíkokra szelem, majd hosszukban a szabad szélén egy centi szélesen vastagabb szilvalekvár csíkot húzok. Egyszer átgöngyölöm, szélénél levágom, patkóba hajtom, majd a két végét megnyomom. (Az illeszték mindig alulra kerül, különben szétnyílik!) Ha jól csináltuk, akkor az egymás feletti csíkok egyszerre haladnak. Sütőpapíros tepsire rakom, és 180 fokra előmelegített sütőbe teszem. 15-20 perc alatt halvány aranysárgára sütöm. (A leeső részeket újra lehet gyúrni a végén, de ezek már lisztesebbek lesznek.)
A porcukrot elkeverem a vaníliacukorral. Ha túl göcsörtös lenne, kanál hátával szépen el lehet nyomogatni.A kisült, de már nem forró kifliket belehempergetem. Tányérra teszem, és mégegyszer megszórom a cukorral.
TIPP!
Aki igazán finomat szeretne, keverje el az adott lekvár mennyiségét egy teáskanál fahéjjal, 1 citrom levével és 3 evőkanál porcukorral. Pikánsabb ízt fog kapni! Viszont figyelni kell a végek zárására, mert lágyabbá válik a lekvár!


Elkészítette még: Az én édes konyhám

2012. október 31., szerda

Juhtúrós-gombás pizza



Hozzávalók (2 x 28-32 cm vékony pizzára):


6 nagyobb fej csiperke
6 kisebb fej hagyma
15 dkg sajt
6-8 dkg juhtúró

1 kisebb konzerv paradicsompüré
só, cukor
kakukkfű vagy oregano
olaj


A tésztát elkészítem a leírtak szerint. Nagyon puha lesz, de nem szabad utánlisztezni! Csakis olajjal dolgozok mikor belenyomkodom a formába. (Igazság szerint már régóta inkább piteformában sütöm, mert nem ragad bele a lyukakba.) Viszont egy nagyon klassz kis vékony, ropogós pizzát kapok. 
A paradicsompüréhez adok kétszeres vizet, kiskanálnyi olajat, sót, cukrot, pici kakukkfüvet. Megkenem vele a tésztát. Némi sajtot reszelek rá a nagylyukún, majd jön a felszeletelt gomba és a hagyma. Sózom, reszelt sajtot szórok rá. Legvégül a juhtúrót morzsolom el a tetején. (Nem szabad túl sokat, mert erős az íze, és inkább fűszerként funkcionál!) Megszórom kakukkfűvel. 180 fokon, előmelegítve, nagyjából 20 perc alatt sül pirosra.

2012. október 29., hétfő

Marhapörkölt tarhonyával



Azon ételek egyike, amelyik legjobb bográcsban, vörösborral nyakon öntve, és naná, hogy lábszárból! Bogrács nincs - na meg idő sem hozzá -, de azért így is egész élvezhető ragut lehet összehozni.

Hozzávalók:

3 szép nudli (marhalábszár)
2 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 paradicsom
1 tv paprika
1 kisebb csípős paprika
3 dl vörösbor
2 jó evőkanál csemege fűszerpaprika 
kb. 10 szem egészbors
olaj, só

50 dkg tarhonya
1 liter víz
só 
pár kanál olaj


A hagymát felaprítom , és olajon üvegesre párolom. A lábszárat előbb négy centis "karikákra" szelem, majd lefektetve előbb ketté, aztán a feleket 2-3 felé, nagyságtól függően. (Mivel eléggé csúszik a kés hártyától, ezt a módot találom legegyszerűbbnek a hús elosztásához.) Rádobom a hagymára és jól leblansolom. És erre tényleg kell időt szánni, nem gyorsan túlesni rajta! Beleteszem a paprikákat, paradicsomot, fokhagymát, borsot, kicsit sózom. Hagyom párolódni magában, majd megszórom paprikával, még sóval, és felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg az inak is teljesen elengednek, és vajpuhák lesznek. (Sosem szabad tőlük megfosztani a húst, mert belőlük oldódik ki az a kollagén, amitől kicsit cuppogóssá válik a pörkölt, és ami hidegen úgy összetartja, akárcsak ha körömpörköltöt készítettünk volna.)
Egy lábosban olajat hevítek, majd beleszórom a tarhonyát. Kevergetve, jó barnásra lepirítom. Sózom, és felöntöm kétszeres vízzel. Lefedve, alacsony lángon puhára főzöm. Kicsit még pihentetem utána, hagy szívja meg magát. Az utolsó fázisban lehet pörköltszaftot is adni hozzá ráadásként.  

2012. október 27., szombat

Nektek, rólam


Azoknak, akik kíváncsiak rá ki is írja ezt a blogot, pár sorban bemutatkoznék. Nem titok a nevem, Hóbel Anikó (Ani). Teljesen szabad és vehemens lélek, aki igen nehezen tűri a kötöttségeket. Többek közt ezért sem tartom elsődleges szempontnak életemben a bevett módit: házasság-család. Szóval nálam a jövőben se keressetek baba-mama blogot...))

Miért is kezdtem írni? Jó kérdés...Talán mert szeretem az ételek világát, sokszínűségét. Megfigyeltétek milyen sokmindent elfelejtünk életünk során, de pl. a "Mama főztjének" íze sosem múlik? 

Elsősorban magamnak írok, és teszem fel receptjeimet, illetve bárkinek, akit érdekelnek, és megtisztel azzal, hogy olvassa, netán elkészíti őket. Eléggé kaotikus vagyok, ha nem gyűjtöm össze, örökre elvesznek. Világ életemben blindre, érzésből főztem, viszont most muszáj mindent valóban lemérnem és feljegyeznem, úgyhogy néha nem is olyan egyszerű.

Főzős család vagyunk, de jómagam csak olyan 12-13 éves koromban szabadultam be igazán a konyhába. Addig anyám főztjét kellett "elviselnem". Apám elég igényes lévén, anyám gyakran kelt hajnali négykor frissen csirkét vágni. Aztán persze be kellett még érni munkába és én is ott voltam, mint "ellátásra szoruló", a mini háztájival, kiskerttel egyetemben. Apám volt a pörkölt- és halfelelős, anyám az összes többi. Amire gyerekkoromból emlékszem az a töménytelen mennyiségű, friss vágású hús, galamb, nyúl, vadak, halak, az anyám által gyúrt tészta íze, a kőtesek illata. Disznótorok hideg, sötét hajnalokon, ahogy tele van a kamra saját készítésű kolbásszal, szalonnával, sonkával, savanyúságokkal, befőttekkel, lekvárokkal..és még sorolhatnám. Letűnt dolgok egy letűnt korból.

Nagyanyám uradalmi szakácsnő volt, híres a főztjéről. Nagy szívfájdalmam, hogy halála után nem került elő maga írta, gyöngybetűivel vezetett, megsárgult lapú receptes füzetecskéje. Számomra hatalmas érték lett volna.

Szeretem a hagyományos ételeket, de szeretek újítani, kísérletezni is. Azt viszont nem, amikor egymástól idegen dolgokat kevernek össze, majd állítják a feje tetejére az egészet szimplán hatásvadászatból - pláne megalapozott konyhai tudás nélkül. Ehhez vérbeli profinak kell lenni, és nem kevés ízléssel, illetve tiszta ízérzékeléssel bírni.

A pacaltól a békacombig szinte mindent fogyasztok és szeretek, de talán a csülök jó pörcösre sütve, amit bárhol, bármikor megennék, a frissen sült croissant és a marcipán - na és persze a klasszikus lazac-kaviár páros. 
Amit soha nem vennék a számba az a vese és tüdő, bogarak, rovarok, illetve teljesen tiltólistás minden társállat. Erről jut eszembe apám egyik kedvenc étele a bika töke volt, vagyis bika here. Szóval gyerekként ilyen ételekhez is hozzászoktam, nem kelt undort. 

Rengeteg baki volt már életem során a konyhában , és van mind a mai napig,-mint mindenkinek, maximum nem mindenki ismeri be. Kiemelkedő nagy dolgokra nem emlékszem, viszont számomra érdekes, hogy vannak kultúrák, ahol tapssal jutalmazzák az ember főztjét. Persze lehet ha buggyantott kutyanyakat készítettem volna gyurgyalagos kökörcsinpürével valami mással "jutalmazzák", bár bizonyára életük végéig emlegették volna. De ha jól emlékszem akkor hortobágyi palacsinta, vadas, és citromos szedertorta volt a feltálalt menü. 

És utoljára valami, amit most árulok el először. Mégpedig azt, honnan is jött blogom neve. Említettem mennyire roskadásig teli asztal és kamra jutott osztályrészül gyerekként. Nos azért ez jócskán kitartott majd' huszonéves koromig, mikoris anyámmal a konyhában egy-egy nagy főzőcskézés után körbenézve felsóhajtottunk: " Istenem már megint, kész étterem!" Aztán egymást méricskélve jött a kérdés: "Ki fog mosogatni, ki ma a soros?" "Mindig aki kérdezi"- hangzott rendszerint a válasz.))

2012. október 25., csütörtök

Kolbászos-juhtúrós pogácsa



Könnyű tésztájú, ízes pogácsa, még másnap hidegen sem nehezül el teljesen. Ez persze leginkább a zsírnak köszönhető. Nagyjából másfél kiló lesz belőle (a leeső sallangokat  kisütöm pluszba a kutyának, hogy neki is süssön kicsit a nap), de nem fog sokáig tartani. És ha az ember fia kicsit újramelegíti...háát. Na igen, melegen, mellé kisdinnyét eszegetve komoly menü kérem!))

Hozzávalók:

A tésztához:

65 dkg liszt
12,5 dgk mangalica zsír
12,5 dkg vaj
25 dkg juhtúró
1 tojás + 1 sárgája

1 kis doboz tejföl
1 dl tej
1 teáskanál cukor
3.dkg élesztő
1,5 dkg só

A kenéshez:

25 dkg jóféle házikolbász

A tetejére: 

2 tojás sárgája 
köménymag



Először az élesztőt futtatom fel a cukrozott, langyos tejben. Addig a lisztet elkeverem a sóval, majd elmorzsolom a felkockázott zsíradékokkal. Utána jön bele a juhtúró, a tejföllel elkevert tojás, és végül a felfutott élesztő. Jól kigyúrom, összegömbölyítem, majd meleg helyen, letakarva egy órát kelesztem.
A kolbászt lehet darálni vagy késsel jó apróra vágni, kinek hogy tetszik. A megkelt tésztát lisztezett felületen bő centi vastagra nyújtom, és a kolbász felét elegyengetem rajta. Összehajtom, előbb balról középre, majd jobbról átfedem, aztán alulról felhajtom, és végül a felsővel borítom. Visszateszem negyed órára pihentetni. Aztán megint nyújtom, kolbászozom, hajtom, és 15 percet pihentetem.
Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A tésztát centi vastagra nyújtom, pizzavágóval felkockázom a tetejét, és 5 centis szaggatóval kiszúrom a pogácsákat. (Nyugodtan lehet összeszedni megint ami kimarad, gömbölyíteni, nyújtani, szaggatni.) A tenyerem külső szélével sodorva dupla magasra húzom fel. Sütőbe tevés előtt megkenem sárgájával, és megszórom köménnyel. 20 perc alatt sül ki, rácsra teszem.

2012. október 21., vasárnap

Magokkal rántott ponty petrezselymes burgonyával




Hozzávalók:

50 dkg ponty karéj
liszt
tojás
zsemlemorzsa
lenmag, szezámmag
só, olaj

60-70 dkg burgonya
1-2 gerezd fokhagyma
kisebb csokor petrezselyemzöld
3 dkg vaj
olaj, só

A halat besózom, és egy órára állni hagyom. A tojást felverem és sózom, a prézlibe belekeverem a magokat. Lisztbe, tojásba, és morzsába forgatom a pontyot, majd annyi olajat hevítek, ami félig ellepi. Óvatosan belehelyezem őket, és mindkét oldalát pirosra sütöm.
A krumplit felkockázom, és sós, fokhagymás vízben megfőzöm. Leszűröm. Kevés olajat hevítek és abba teszem vissza. Megszórom aprított zölddel, és átforgatom. A végén vajat darabolok rá, és egy-két perc alatt áthevítem vele.

2012. október 17., szerda

Sajtos crostini bazsalikomos paradicsommal



Fáradtan és éhesen estem haza. Se kedvem se energiám főzöcskézni. Mi van itthon, gyorsan kaja kellett, ami nem terhel le, és még finom is. Jólesett.


Hozzávalók:

1 mini baguette
pár kanál (oliva)olaj 
10 dkg erősebb ízű sajt (nálam karaván)

4-5 paradicsom
1-2 gerezd fokhagyma
1/2-1 citrom leve
só, olaj
szép adag bazsalikom


A baguette-et centi vastag karikákra szelem. Sütőben enyhén lepirítom. Sózom és meglocsolom olajjal. Jól megtömöm sajttal, és ráolvasztom. (Nem kell ropogósra sütni, mert a kenyér túlsül.)
A paradicsomot felkarikázom. Rávágom a fokhagymát. Sózom, meglocsolom citrommal, megszórom a felaprított bazsalikommal. Annyi vizet öntök rá, hogy kissé kilátszon a paradicsom. Megöntözöm olajjal, és jól összekeverem. A kész crostini mellé tálalom.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...