Kolbászos pizza

Szeretem a pizzát. Ha összeillő hozzávalók kerülnek rá klassz kis univerzális kaja. Egy jó film elé leülni vele nem ördögtől való cselekedet, sőt! Én a vékony tésztát preferálom finoman rétegezett feltéttel. Most egy teljesen klasszikusat hoztam, viszont talán az egyik legkedveltebbet.

Hozzávalók (2 pizzára):

pizzatészta - elkészítés lásd itt!

20 dkg vastagkolbász finomra szeletelve

2 fej hagyma

6 szelet bacon

20 dkg reszelt trappista

2 kisebb  vagy egy nagyobb csípőspaprika, zöld

kakukkfű vagy oregánó

olaj

másfél dl paradicsomlé

1 kis fej hagyma

1 darabka zeller

kakukkfű vagy oregánó

só, cukor

Amíg kel a pizzatészta elkészítem az öntetet. Megtisztítom a hagymát és a zellert. Egy pici edénybe öntöm a paradicsomlevet, majd hozzáteszem a zöldségeket, sót, kevés cukrot és a fűszert, löttynyi vizet, és olyan fél óra alatt összerottyantom. Próbáltam ketchupot kenni saját készítmény helyett, de egyszerűen túl sok. Igazán nem nagy munka, de megéri, mert harmonikusabbak lesznek az ízek.

Előkészítem a hozzávalókat. A hagymát, paprikát felszelem. Ha a kolbász nem szeletelt - praktikusabb - azt is. A bacont kettévágom. Mikor megkelt a tészta peremet hagyva formára gyömködöm. Egyszerűen az ujjamra engedek egy kevés olajat, és végigkenem vele a tészta szélét. Kanállal vagy ecsettel rákenem paradicsomszószt. Nem kell túl sok, de legyen rajta. Fogom a kolbászt és nem szorosan, köralakban lerakom. A külső széléről kezdem, és úgy haladok a  beseje felé. Aztán jön pár szelet hagyma, de csak oda, ahol nincs kolbász. Rá újra kevés sajt, pici só. Aztán elszórom a paprika felét. Újra egy réteg kolbász a kimaradt körökbe, rá kevés sajt, aztán hagyma és paprika. A tetején elrendezem a baconöket, majd megszórom a maradék sajttal és kakukkfűvel. Közepesen meleg sütőbe teszem, pirosodásig sütöm.

Grahamlisztes kifli

Hozzávalók:

25 dkg liszt

25 dkg graham liszt

2,5 dl tej

2 dkg friss élesztő vagy 7 gr száraz

1 teáskanál (barna)cukor

0,5-1 dl tej

2 teáskanál só

Az élesztőt felfuttatom a langyos cukros tejben, majd a többi hozzávalóval együtt nem túl ragacsos észtává gyúrom. Ezért csak fokozatosan adom hozzá a tejet. Letakarva, meleg helyen egy órát kelesztem. Kézzel kicsit átgyúrom és rudat formázok belőle, amit előbb félbe, aztán azt is félbe, és újra ketté vágom. Így lesz nyolc darab belőle. Egyenként gombócokká formálom (nagyjából, nem kell tökéletes), és olyan fél centi vastag körökké nyújtom. Feltekerem, és kifli formára hajlítom. Szilikonos lappal vagy sütőpapírral bélelt tepsire pakolom, és még fél órát kelni hagyom. 200 fokra állítom a sütőt, beleteszem a kifliket (a sütővel melegszenek fel), és 25-30 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha megpirultak. Sütőrácson hagyom kihűlni.

Forrás: Dulmina tündérkonyhája

Zöldbabos camembert hajó chilis-kapros bormártással

Ezt az összeállítást még tavaly készítettem egy receptversenyre, amin aztán az égiek jóvoltából mégsem vettem részt. Viszont ma ráakadtam a régi képekre (ezért szerepel rajta az előző blogom neve), és gondoltam, ki tudja, hátha valakinek épp ez az ízvilága. Bevallom nekem nem igazán, de adott anyagokból, sőt márkából kellett dolgozni, és mit mondjak, nem igazán tartom minőséginek a Tihany termékeket. Szóval, ha valaki szeretné elkészíteni, ne tőlük válasszon camembert-t.

Hozzávalók:

2 db camembert

1 kisebb marék zöldborsó

1 maréknyi csirke- vagy sertésmáj

1 fej hagyma

1 csapott kanál kapor aprítva

1 gerezd fokhagyma

1 kisebb chili kimagozva

1 dl fehérbor

diónyi vaj

fél dl tejszín

só, bors, majoranna

pár csepp citromlé

csipet cukor

teáskanálnyi liszt

A zöldborsót sózom, és kevés vajon megpárolom. A hagymát felcsíkozom, olajon kicsit lepirítom. Hozzáadom a szintén csíkokra vágott májat, és tovább pirítom. Olyan 1-2 kanál vizet öntök alá, és készre sütöm. Sóval, borssal, majorannával fűszerezem, majd összekeverem a már puha babbal. A sajtokat kettévágom, és egy kiskanál segítségével, peremet hagyva kikaparom a belsejét. Egy kisebb sütőlemez vagy tepsi alját kikenem vajjal. Ráhelyezem az üreges sajtokat, és megtöltöm a babos-májas keverékkel. (A megmaradt sajtot egy kis tálkába téve eltehetjük a következő reggeliig, de jó alap sajtkrémnek is.) Jól előmelegített sütőbe téve 4-5 perc alatt átsütöm. Legjobb csak alsó sütésen. 

Abba az edénybe amiben a máj pirult beleöntöm a bort és jó közepes lángon felszedem vele a pörköket, mert ez jó mártás  alap. Hozzádobom a vajat, a chilit, kaprot. Sózom, picit cukrozom. Kis lángra véve hozzáadom a lisztet és síma mártássá keverem. Felöntöm tejszínnel, pici citromot facsarok bele. Ha minden elő volt készítve az egész megvan amíg  sajt melegszik. Ott különben figyelni kell, mert bizony szétfolyhat, ha nincs elég pereme, és ha nem túl jó minőségű a sajt.

Kell ez nekünk? A cukorpótlókról

Mint (talán) mindenki, én is szembesültem már a "cukor vagy cukorpótló?" kérdésével. Akkoriban még leginkább a Canderel tűnt számomra elfogadható megoldásnak. Főképp  kávéba, teába szórtuk, dobáltuk. Ugyanis aki fogyókúrára fogta magát, nem álmodozhatott süteményekről! Bocsánat, illetve csak álmodozhatott róla...de talán azt sem mertünk, attól való félelmünkben, hogy még a gondolatbeli apró bűnök is zsírpárnaként kúsznak majd fel kényes tájékokra. Persze ott voltak az egészségesebbnek aposztrofált cukrok, mint a méz, gyümölcscukor, barnacukor, nádcukor. Egészségesebb, de nem kalóriamentes. Arról nem is szólva, hogy a vércukrot majd' ugyanolyan gyorsan emelik az egekbe, és engedik visszazuhanni. Szóval a megoldás még messze váratott magára. 

Aztán pár éve feltűnt a piacon a sztívia. Nyomták orrba-szájba, akartam vagy sem, mindenhol beleakadtam (csodálkozom, hogy még mindig nem áldozott le a kampánya). Egy Herbária-beli vásárlásom alkalmával annyi jót mondott róla az eladó hölgyemény, hogy már-már szégyelltem magam a tökéletes sztívia vs falánk Ani összehasonlításban. Korunk új szuperhőse, ami mindent tud (velem ellentétben). "Jó jó, de mi van az ízével?"- próbáltam a padló alól félig megsemmisülve ellenérvet találni. " Teljesen olyan, mint a cukoré, sőt jóval édesebb. Egész kevés kell belőle!" Igen? Még jó, mert amilyen ennek a kisüvegnek az ára..!-tettem hozzá magamban, és már nyújtottam is életem rendbetevőjéért az ellenárat. "Beszélj inkább a szeplőtlen fogantatásról!"- jut eszembe hasonló helyzetekről Whoopi Goldberg ominózus mondata a Csendestárs című filmből. Kétszer-háromszor próbáltam átverni magam, hogy jó, de nem az! Fertelmes, csakis elvakultaknak és önkínzóknak ajánlanám! Úgy repült ki a szemétbe, hogy öröm volt nézni.

Nyírfacukor. Jóideje nézegetem már ezt a "tömeghisztériát" a blogokon. Pár dolgot én is elolvastam róla. Szemet szúrt és gyanakvásra késztetett mikor az írták nyírfacukor. Merthogy a kukorícától kezdve igen sok növényből ki lehet vonni. Az ára meg olyan fennt van, mintha nyírfaerdőket kéne kiírtani azért, hogy én a kis cekkeremben 25 dekát haza tudjak cipelni. Hát a nagyi sárgabaracklekvárját ezek után sem ebből fogják befőzni, az már szent! Viszont, és itt jön részemről a pozitív döbbenet: egyáltalán nincs ízbeli különbség a cukor és nyírfacukor között! Illetve ami van, az olyan minimális, hogy szót sem érdemel. Hogy kell-e ez nekünk?Én   azt hiszem igen! Ami meg csillagászati árát illeti, talán egyszer az előállítási technológiája is olcsóbbá válik, én pedig már nem 25 dekát fogok kiscekkerben lóbálni hazafelé..:))

Dióhéjban a chiliről

Egy indiai gasztronómiába futott beszélgetésünk alkalmával keralai ismerősöm igen bambán és értetlenül nézett maga elé: - Ani te nálunk éhenhalnál. Mi mindent nagyon csípősen, fűszeresen eszünk. (Senkit se tévesszen meg az az ártatlannak tűnő, dekoratív kép ami a banánleveleken tálalt különböző fogásokat illeti, férfigyomor kell hozzá.) Persze, én is szeretem a fűszereset, de a környék vízkészletét innám ki, ha egy napi kosztot végigennék - replikáztam az én kis tárkonyos, fokhagymás, citromos világomból. 
Azóta közelebb került hozzám a csípősebb ízvilág, de még messze elmarad attól, hogy a keralai házi konyháról álmodozzak.

De nézzük mit is tudunk felvonultatni vele kapcsolatban? Ha kivesszük a csípősségét, ami teljesen szubjektív - vagy szeretem vagy nem -, rengeteg dolog érvel mellette. Fő hatóanyaga a kapszaicin, ami erős antioxidáns hatással bír. Használják fájdalomcsillapításra és mivel bőrre kenve vérbőséget okoz, melegítő érzetet keltvén, antirheuma krémek egyik kedvelt hatóanyaga. Jó hatással van a szív - és érrendszeri panaszokra, segít visszaszorítani a daganatos sejteket. A kozmetikában is felbukkan,  cellulitisz problémák kezelhetők vele.
A kínai orvoslásban úgy tarták, aki csípőst ízt kíván, ott a tüdő és a vastagbél energiaszintje alacsony. Azonkívül ha a léleknek szüksége van új ingerekre, kihívásokra akkor is a csípős ízt kívánjuk. Mondhatni a chili a lélek koka kólája...:))