Narancslekvár

Eszembe jutott, hogy mindjárt ránk köszönt a tavasz, én meg még mindig itt állok az évi narancslekvár adag nélkül. Szóval rohanás és narancs beszerezés. Szerencsémre igazán jó fajtát kaptam, jutányos áron. A nagy, illatos és kemény, vastag héjú, magnélkülit favorizálom, illetve szerintem abból lehet csak jót készíteni, viszont igen elenyésző mennyiség lesz belőle, a nyersanyag egyharmada, persze plusz cukor. Pacsmagos egy munka, de egyszer egy évben mégiscsak elviselhető. Mit mondjak? Ne előtte manikűröztessünk!

Hozzávalók:

3 kg narancs

kb. 90 dkg cukor (az előkészített narancs súlya)

1 citrom reszelt héja

2 citrom leve

A narancsot szappanos, langyos vízben átmosom. Jól leöblítem, szárazra törlöm. Vékonyan lereszelem a héját, vigyázva, hogy fehér rész ne nagyon kerüljön bele. Hozzáteszem a citromhéjat is, és két kanál cukorral elkeverem. A narancsot egy éles késsel teljesen meghámozom - egy gramm fehér rész sem maradhat rajta -, alul, felül levágom. És most jön a mutatvány! Egy mélyebb tál felett, ahová bőven folyhat a lé, tenyerembe fogom a gyümölcsöt, és szépen, egyenként kivágom a gerezdeket. Lehet rémesen hangzik, de, ha valóban nincs rajta hártya és a kés is éles, egész gyorsan lehet végezni vele. Épp ezért kell a kemény húsú és magtalan, mert különben kínlódás lenne az egész. Ha kész, lemérem, és súlyának megfelelő cukrot teszek hozzá. Botmixerrel felaprítom. Beledobom a héjakat, belefacsarom a citromot és kisebb fokozaton olyan két és fél óra alatt összefőzöm, majd üvegekbe töltöm.

Körömpörkölt

Pörköltek között talán a legnagyobb kedvenc. Azt hiszem ez is olyan vízválasztó étel, aki odavan érte az nagyon, aki meg nem, az egyáltalán nem is fogyasztja. Kétféleképpen szoktam készíteni: hagyományosan, és egy kissé pikánsabb módon. Ez az utóbbi változat. 

Hozzávalók:

3 köröm (darabolva)

1 nagyobb fej hagyma

2 paradicsom vagy 1 dl paradicsomlé

1 zöld paprika

1 evőkanál fűszerpaprika

fél tubus Piros Arany (nagy)

1 kis doboz tejföl vagy 1 dl tejszín

2 x 1 teáskanál majoranna

1 citrom leve

5-6 szem fekete bors

5-6 szem közepes krumpli

1 csapott evőkanál liszt

só, olaj

A körmöket beáztatom pár percre, majd jól lecsöpögtetem. Addig kevéske olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát. Nagy lángra veszem, beleteszem a körmöt, és pár percig ahol csak tudom jól átblansolom. Belenyomom a paprikakrémet, a fűszerpaprikát és azokkal is átforgatom. Felöntöm a paradicsommal, hozzáteszem a paprikát, majorannát, borsot, sózom, felöntöm addig, amíg épp csak ellepi. Fedőt rá és visszaveszem takarékra. Mikor már majdnem puha, kockára vágom a krumplikat és azt is beledobom. Ha kell, utánsózom. Ha puha a köröm és a krumpli is, beleszórom a maradék egy teáskanál majorannát. A tejfölt vagy  tejszínt csomómentesre keverem a liszttel, teszek pár kanállal a pörköltszaftból, és beleöntve kicsit besűrítem vele. Végül beefacsarom a citrom levét. 

Lapni

Miközben a hamburger zsemle után nyomozgattam, sikerült egy érdekes kis gyöngyszemet alkotnom. Eredetileg az akart lenni, és végülis ha fánkformával szúrom ki, arra is jó, viszont szerintem mellékágon a pacsnival is mutat némi rokonságot. Innen származtatom a nevét is, mert hasonlít rá ízében, kicsit állagában, na meg lapos is. Egy könnyed, édeskés és ruganyos tészta. Mire is jó? Például tökéletes szendvicsnek, munkába vagy gyereknek iskolába, kirándulásra, útra, bárhová magunkkal vinni.. Folpackot köré tekerni és usgyi. Nem lesz rágós, mint a zsemle, és elbírja a levesebb belevalókat is, mint a saláta, csemegeuborka, csak tegyünk egy lap sajtot a tetejére. Az édeset ugyanúgy vonzza: mézet, lekvárt, nutellát. A legjobb frissen, sütés után, melegen. Akkor natúrban is, minden hozzávaló nélkül is igen lecsúszik pár darab. Elég gyorsan kész van, úgyhogy ha nincs kedvünk reggel boltba menni (na meg sorba állni), másfél órán belül friss, vasárnapi péksüteményt tudunk varázsolni az asztalra, nem is nagy munkával. Egy egyszerű, de nagyon hálás kis darab, amolyan család kedvence.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

3 dl tej

4,5 dkg élesztő

4 dkg vaj

1 bő teáskanál só

1 bő evőkanál cukor

A tejben a vajat felolvasztom, ha túlmelegedne, langyosra visszahűtöm. A lisztet elkeverem a sóval. Mélyedést készítek a közepébe. Belemorzsolom az élesztőt, ráöntöm a kézmeleg vajas tejet, majd megszórom a cukorral. Semmit nem kell csinálni vele csinálni, csak letakarni konyharuhával, és meleg helyen felfuttatni benne az élesztőt 15 perc alatt. Utána 6-7 perc alatt géppel bedagasztom. Egy kanállal jól belisztezett felületre szedem, még megszórom liszttel a tetejét,  és maximum egy centi vastag téglalapot nyújtok belőle. Olyan 8x15 centis lapokra szelem. Inkább nyomkodom a kést, mint húzom. Eléggé ragacs a tészta oldala, így szórok ki lisztet, és abban minden vágás előtt elnyújtom a kés két oldalát. Sütőpapírt rakok a lemezre. Vigyázva teszem rá a lapokat, jobb egy nagyobb lapáttal alá nyúlni. (Ha nincs jól alálisztezve a felület, eléggé kínlódás felszedni.) Négy centi távolságot hagyok közöttük a sütőlemezen. Meleg helyen, letakarva még 35 percet kelesztem. A sütőt 180 fokra előmelegítem, és kb. 10 perc alatt készre sütöm. Én nem tettem rá,  mert szeretem így, kissé lisztesen a tetejét, de mielőtt betesszük, meg lehet kenni egy tojásfehérje és egy kanál víz keverékével.

Croissant - Plunder tészta

A croissant-ról talán nem írnék vég nélküli bevezetőt. Számomra a péksütemények alfája és omegája. Ha jó. Én is régóta keresem A receptet, az igazit. Már közeledek hozzá, de még mindig nem az, amire vágyom. Viszont mostanában olvastam egy érdekességet, ami még számomra is új volt. Mégpedig az eredetét illetően, amiről eddig az élt a köztudatban, hogy francia lenne. Viszont az is lehet, hogy osztrák ősiséggel bír. Ugyanis amikor annak idején a törökök kivonultak Bécs alól, egy pék a győzelem tiszteletére  félhold alakú péksüteménnyel lepte meg fogyasztóit. Ez volt a mai kifli (Kipferl) eredete. Innen indult útjára (és továbbfejlesztésre) francia felmenőihez. Így vagy úgy, de egy örök klasszikus született.

Hozzávalók (14 darabhoz):

50 dkg liszt

4,2 dkg élesztő

2 dl langyos tej

3 dkg cukor

2 tojás

35 dkg vaj

fél citrom reszelt héja

1 kávéskanál só

1. A vaj kivételével (abból csak 5 dekát használok fel ide) az összes hozzávalót egy tálba teszem, és a dagasztókar segítségével olyan 6-7 perc alatt egy selymes állagú tésztát készítek. Lisztezett felületre szedem, és kézzel kissé átgyurmászom. Gömbölyítem, tálba teszem, lefedem konyharuhával és meleg helyen 30 percet kelesztem.

2. Kihúzok egy folpackot, és a 30 deka vajat egy képzeletbeli 20x20-as négyszetbe vagdosom. Begöngyölöm, és kézzel összenyomkodom, majd a nyújtófával 1 centisre nyújtom (a forma marad). Felhasználásig hűtőbe teszem.

3. A tésztát dupla akkorára nyújtom, mit a vaj. A közepébe teszem, és mint a borítékot, ráhajtogatom a négy oldaláról. Ahol a tészták összeérnek, végig összecsippengetem (ezt meg tudjátok nézni a kisfilmen), lisztezem, megfordítom, és olyan 40 centi hosszú tésztát nyújtok. Balról kétharmadig behajtom, majd rá a jobbat, hogy fedje. Újra folpack, és be a hűtőbe 30 percre.

4. Kiszedve abba az irányba nyújtok megint egy hosszút, ahol a végek nyitva vannak. Most úgy hajtom, hogy a két oldalt középre, majd összecsukom, mint egy könyvet. Folpack, hűtőbe fél órát.

5. 7-8 milli vastagra nyújtom. Középen kettévágom, majd alul-felül hosszanti háromszögekre osztom. A vastagabb végén bevágom középen egy centire. Felemelve, egyenként lefelé meghuzogatom őket, és feltekerem. Sütőpapíros lemezre helyezem. Megkenem vízzel, és 20 percig hideg helyre teszem. A sütőt 180 fokra előmelegítem. Mielőtt beteszem sülni, tejjel bőven átkenem, nem baj, ha folyik. Olyan 25 perc alatt megsütöm.
Szóval a tapasztalat: a vajból legalább 5 dekát visszavennék, mert brutál sok van benne, a cukorból is kicsit meg a citromhéjból.

Forrás: Essen und Trinken

Mustáros-vargányás marharagu

Hozzávalók:

fél kg marha színhús (lehetőleg bélszín)

3 közepes nagyságú hagyma

bő három evőkanál mustár (fele lehet dijoni is)

15 dkg vargánya (lehet szárított, aki szereti)

1 dl tejszín

só, bors, olaj

A húst és a hagymát csíkokra vágom, elkeverem a mustárral, olajjal és ízlés szerint borssal. Legalább 24 órára hűtőbe rakom érni. Forró olajban jól áthevítem a húst az egész páclével együtt. Visszaveszem a lángot és hagyom puhára főni. Többször kell vízzel felönteni (nem teljesen, csak, amit elfőtt). Én csak akkor sózom a húst, ha már félig kész. Mielőtt teljesen puhára fő, 15-20 perccel, beleteszem a gombát. A végén felöntöm tejszínnel.

Forrás: Nyam-nyam