Croissant narancsmarcipánnal töltve

Amikor a múltkor croissant-t készítettem, ebből is lett pár darab. Mire elfogyott az utolsó is, rájöttem, teljesen a Kossuth kiflire emlékeztet az íze. A tészta receptjét nem írom le újra,itt megtaláljátok.

Hozzávalók (6 darabhoz):

8-10 dkg marcipán

2 evőkanál narancslekvár

4 kanál cukor

3 kanál porcukor

kb. negyed-fél citrom leve

A marcipánt kisebb darabokra vágom és elkeverem a lekvárral. A tészta vastagabb felére halmozok belőle, de arra gondolni kell, hogy meg fog dagadni, ezért kinyomja majd a töltelék egy részét. Ezért nem érdemes túl nagy mennyiséget adagolni, és szorosan feltekerni. Ugyanúgy járok el, mint a síma croissant-nál, vagyis megkenem vízzel, és még 30 percre hűvös helyre (lehet hűtő is) teszem. 180 fokra melegítem elő a sütőt. Mielőtt betenném, tejjel bőven átkenem, és olyan 25 perc alatt készre sütöm. Míg sül, elkészítem a szirupot: négy kanál cukrot három kanál vízzel sziruppá főzök. Mikor kiveszem a kifliket, rácsra teszem és még forrón átkenem vele. Gyönyörűen csillog majd! Ha kihűltek sűrű mázat keverek a porcukorból és citromléből. Egy kanálról folyatva áthúzom vele a kifliket. 

Provence-i szűzérme borsópürével

Egyszerűen összedobható fogás, viszont ügyesen kell időzíteni. Ha krumplit is készítek hozzá, először azt teszem fel. Utána a borsót, és végül az előkészített szűzérmét. A borsó makacs egy körítés, mivel a héja nem dolgozható fel, és passzírozni kell, de aki egyszer is elkészíti pürének, lassacskán rákap majd. Intenzív, ezért nem érdemes olyan mennyiségekben gondolkozni, mint egy krumplipürénél, de kiegészítésként egész remek kis darab.

Hozzávalók:

70 dkg szűzérme

provence-i fűszerkeverék

50 dkg zöldborsó

2 gerezd fokhagyma

fél evőkanálnyi vaj

5-6 evőkanálnyi tej vagy tejszín

6-8 szem közepes sárga héjú krumpli

só, olaj

A szűzérmét egészben sózom és körbeszórom fűszerkeverékkel. A krumplikat jól megmosom, és egészben felteszem sülni annyi olajban, ami legalább háromnegyedig ellepi, és még öntök rá egy decinyi vizet, megsütöm. A fokhagymát felaprítom, picit vajon előpárolom. Hozzáadom a borsót. Sózom, öntök rá egy decinyi vizet és készre párolom. A szűzérmét forró olajon minden oldalán hirtelen megkapatom, majd visszaveszem a hőt, fedő alatt átpárolom. Közben a borsót, ha kész, felöntöm tejjel,  botmixerrel pürésítem, majd szűrőn áttöröm. Ha kivettem a krumplikat sózom, szórok rájuk kevés fűszerkeveréket, plusz pici vajat adok hozzá, és jól átforgatom. A szűzérmét tálalás előtt szeletelem csak fel. Rakok a tányérra a krumpliból, a húsból, püréből, és meglocsolom a sült szafttal.

Narancslekvár

Eszembe jutott, hogy mindjárt ránk köszönt a tavasz, én meg még mindig itt állok az évi narancslekvár adag nélkül. Szóval rohanás és narancs beszerezés. Szerencsémre igazán jó fajtát kaptam, jutányos áron. A nagy, illatos és kemény, vastag héjú, magnélkülit favorizálom, illetve szerintem abból lehet csak jót készíteni, viszont igen elenyésző mennyiség lesz belőle, a nyersanyag egyharmada, persze plusz cukor. Pacsmagos egy munka, de egyszer egy évben mégiscsak elviselhető. Mit mondjak? Ne előtte manikűröztessünk!

Hozzávalók:

3 kg narancs

kb. 90 dkg cukor (az előkészített narancs súlya)

1 citrom reszelt héja

2 citrom leve

A narancsot szappanos, langyos vízben átmosom. Jól leöblítem, szárazra törlöm. Vékonyan lereszelem a héját, vigyázva, hogy fehér rész ne nagyon kerüljön bele. Hozzáteszem a citromhéjat is, és két kanál cukorral elkeverem. A narancsot egy éles késsel teljesen meghámozom - egy gramm fehér rész sem maradhat rajta -, alul, felül levágom. És most jön a mutatvány! Egy mélyebb tál felett, ahová bőven folyhat a lé, tenyerembe fogom a gyümölcsöt, és szépen, egyenként kivágom a gerezdeket. Lehet rémesen hangzik, de, ha valóban nincs rajta hártya és a kés is éles, egész gyorsan lehet végezni vele. Épp ezért kell a kemény húsú és magtalan, mert különben kínlódás lenne az egész. Ha kész, lemérem, és súlyának megfelelő cukrot teszek hozzá. Botmixerrel felaprítom. Beledobom a héjakat, belefacsarom a citromot és kisebb fokozaton olyan két és fél óra alatt összefőzöm, majd üvegekbe töltöm.

Körömpörkölt

Pörköltek között talán a legnagyobb kedvenc. Azt hiszem ez is olyan vízválasztó étel, aki odavan érte az nagyon, aki meg nem, az egyáltalán nem is fogyasztja. Kétféleképpen szoktam készíteni: hagyományosan, és egy kissé pikánsabb módon. Ez az utóbbi változat. 

Hozzávalók:

3 köröm (darabolva)

1 nagyobb fej hagyma

2 paradicsom vagy 1 dl paradicsomlé

1 zöld paprika

1 evőkanál fűszerpaprika

fél tubus Piros Arany (nagy)

1 kis doboz tejföl vagy 1 dl tejszín

2 x 1 teáskanál majoranna

1 citrom leve

5-6 szem fekete bors

5-6 szem közepes krumpli

1 csapott evőkanál liszt

só, olaj

A körmöket beáztatom pár percre, majd jól lecsöpögtetem. Addig kevéske olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát. Nagy lángra veszem, beleteszem a körmöt, és pár percig ahol csak tudom jól átblansolom. Belenyomom a paprikakrémet, a fűszerpaprikát és azokkal is átforgatom. Felöntöm a paradicsommal, hozzáteszem a paprikát, majorannát, borsot, sózom, felöntöm addig, amíg épp csak ellepi. Fedőt rá és visszaveszem takarékra. Mikor már majdnem puha, kockára vágom a krumplikat és azt is beledobom. Ha kell, utánsózom. Ha puha a köröm és a krumpli is, beleszórom a maradék egy teáskanál majorannát. A tejfölt vagy  tejszínt csomómentesre keverem a liszttel, teszek pár kanállal a pörköltszaftból, és beleöntve kicsit besűrítem vele. Végül beefacsarom a citrom levét. 

Lapni

Miközben a hamburger zsemle után nyomozgattam, sikerült egy érdekes kis gyöngyszemet alkotnom. Eredetileg az akart lenni, és végülis ha fánkformával szúrom ki, arra is jó, viszont szerintem mellékágon a pacsnival is mutat némi rokonságot. Innen származtatom a nevét is, mert hasonlít rá ízében, kicsit állagában, na meg lapos is. Egy könnyed, édeskés és ruganyos tészta. Mire is jó? Például tökéletes szendvicsnek, munkába vagy gyereknek iskolába, kirándulásra, útra, bárhová magunkkal vinni.. Folpackot köré tekerni és usgyi. Nem lesz rágós, mint a zsemle, és elbírja a levesebb belevalókat is, mint a saláta, csemegeuborka, csak tegyünk egy lap sajtot a tetejére. Az édeset ugyanúgy vonzza: mézet, lekvárt, nutellát. A legjobb frissen, sütés után, melegen. Akkor natúrban is, minden hozzávaló nélkül is igen lecsúszik pár darab. Elég gyorsan kész van, úgyhogy ha nincs kedvünk reggel boltba menni (na meg sorba állni), másfél órán belül friss, vasárnapi péksüteményt tudunk varázsolni az asztalra, nem is nagy munkával. Egy egyszerű, de nagyon hálás kis darab, amolyan család kedvence.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

3 dl tej

4,5 dkg élesztő

4 dkg vaj

1 bő teáskanál só

1 bő evőkanál cukor

A tejben a vajat felolvasztom, ha túlmelegedne, langyosra visszahűtöm. A lisztet elkeverem a sóval. Mélyedést készítek a közepébe. Belemorzsolom az élesztőt, ráöntöm a kézmeleg vajas tejet, majd megszórom a cukorral. Semmit nem kell csinálni vele csinálni, csak letakarni konyharuhával, és meleg helyen felfuttatni benne az élesztőt 15 perc alatt. Utána 6-7 perc alatt géppel bedagasztom. Egy kanállal jól belisztezett felületre szedem, még megszórom liszttel a tetejét,  és maximum egy centi vastag téglalapot nyújtok belőle. Olyan 8x15 centis lapokra szelem. Inkább nyomkodom a kést, mint húzom. Eléggé ragacs a tészta oldala, így szórok ki lisztet, és abban minden vágás előtt elnyújtom a kés két oldalát. Sütőpapírt rakok a lemezre. Vigyázva teszem rá a lapokat, jobb egy nagyobb lapáttal alá nyúlni. (Ha nincs jól alálisztezve a felület, eléggé kínlódás felszedni.) Négy centi távolságot hagyok közöttük a sütőlemezen. Meleg helyen, letakarva még 35 percet kelesztem. A sütőt 180 fokra előmelegítem, és kb. 10 perc alatt készre sütöm. Én nem tettem rá,  mert szeretem így, kissé lisztesen a tetejét, de mielőtt betesszük, meg lehet kenni egy tojásfehérje és egy kanál víz keverékével.