Karácsonyi köszöntő

Szép karácsony éjszakáján,

Fénylő holdnak nyoszolyáján,

Vándor csillag útra kél,

Születésről így regél

Kicsiny ország pusztájában, 

Hóval fútta falujában,

Három barát mendegél,

Melegséget így remél

Barátfüle, disznó lába,

Belefér egy tarisznyába,

Hurka, kolbász vele tart,

Kiscipó sem okoz bajt

Parasztháznak ablakában,

Jégvirágos világában,

Gyertya fénye felragyog,

Köszöntvén e csapatot

Terül abrosz, bor kerül,

Nevetés száll, kacaj gördül,

Falatozva mulatoznak,

Szent dalokat dúdolgatnak

Fenyő ontja zöld illatát,

Bejglik hada kínálja magát,

Így telnek az ünnepek,

Kinnt a fagy, de a szív meleg

Szép karácsony éjszakáján,

Fénylő holdnak nyoszolyáján,

Kívánok én Tinéktek,
Boldogságot, Egészséget, a Világgal Békességet!

                                                                                                      

                                                        (Ani)

Főispánné remeke

És valóban az. Meg merem kockáztatni, hogy teljességgel elronthatalan, szóval kezdők is belefoghatnak. Annyira egyszerű, mind hozzávalóiban, mind elkészítésében - talán a rácsot kivéve -,mégis egy igazi ízes, házi süteményt kapunk, amiben a citrom, a vanília, és málna íze teljes egészt alkot. Na és egy jó kacsasült után...(Az igazsághoz tartozik persze, hogy eredetileg meggylekvárral készül. Én viszont málnafüggő.)

Hozzávalók (22x30-as formára, de pár centivel nagyobbra is kiadja):

A tésztához:

50 dkg (sütemény)liszt

25 dkg puhább vaj

15 dkg cukor

3 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliáscukor

1 jó evőkanál tejföl

1 citrom leve és reszelt héja

csipet só

Kenni:

2,5-3 dl málnalekvár

A tetejére:

3 tojás fehérje

15 dkg porcukor

Szóráshoz:

2 csomag vaníliáscukor

1 teáskanál porcukor

Kenéshez kevés zsiradék

A tésztához valókat összegyúrom, gömbölyítem, folpackban kicsit hűvösre teszem. Addig felverem a tojásfehérjét 15 deka porcukorral. Eltart egy jó ideig, mert valóban keménynek kell lennie. Hűtőbe teszem ha kész. 

Kizsírozom a tepsit, majd leveszem a tészta kétharmadát. A forma nagyságára nyújtom, és belehelyezem. Eligazgatom, de nem vágom le a széleket, jó, ha feljön oldalt valamennyire. Megszurkálom villával. Rákenem a lekvárt, majd rásímítom a habot. A maradék tésztából rácsot formázok a tetejére. Majd' kétszeresére dagad, úgyhogy se túl vastag, se túl sűrű nem kell rá. Csalni szoktam, mert előre kisodrom őket, aztán már csak pakolni kell. Amik leesnek, azt körbe benyomkodom még a széléhez. 180 fokra előmelegített sütőben aranysárgára sütöm. Ez nálam olyan 45 perc, de én vastag falú kerámíában készítem.

A két csomag vaníliacukrot elkeverem porcukorral, és ha már nem túl forró a sütemény, megszórom vele.

Sóskamártás

Ez az egyik étel, amit részemről nem helyeslően, degradálva, egyszerűen csak főtt tojással szokás enni. Pedig sokkal többet rejt magában. Erősebb ízű szárnyasok mellé, mint kacsa, gyöngyös, akár sült kakas vagy igazi, koros töltött tyúk kifejezetten való. Persze mindvégig kapirgálós, békalencsés jószágokról ejtettem szót, nem pedig bolti, gumi változatukról. 

Kicsit másképpp készítem, mert tej helyett vizet és tejszínt használok, sót, bő cukrot és nem kevés citromlevet. Tudom, megkérdeznétek, minek bele annyi cukor és citrom pláne, ha már a sóska savanya? Az igaz, de kétféle aroma. A cukor meg, mivel édes-savanyún szeretem. Nem is kicsit...)))

Hozzávalók:

45 dkg sóska (fagyasztva)

0,5 liter víz

2 dl tejszín

kb. 8-10 dkg cukor

2 nagy, leves citrom leve

1 kávéskanálnyi só

1 jó evőkanál liszt

0.5 dl olaj

A felolvadt sóskához vizet öntök, és egy habaróval jól elkeverem. Beleteszem a sót, cukrot, tejszínt. Lassan felforralom. A lisztet elkeverem az olajjal, és besűrítem vele. Mikor elzárom, hozzáöntöm a citromlevet. Megkóstolom, és ha kell, még cukorral vagy citrommal utánízesítem.

Itt almásan-kakukkfüvesen lesütött kacsa mellé tálaltam.

Don Pepe...Bekaphatod!?

...vagy inkább mégsem? 

Hiába a gasztrobloggerség, az ízek szeretete és a folytonos vágyakozás utánuk, vannak napok, mikor a fene se bánja ha más szolgálja ki és főz helyette! Na ja, a konyhabeli káoszról nem is beszélve. Úgyhogy, ritkán bár, de én is nyúlok telefon után, és hagyom kényeztetni magam. Illetve csak hagynám...

Szóval étlap felnyálaz, étel kinéz, megrendel. Kifizet, átvesz, kicsomagol. A rendelés Thai kacsamell ázsiai tésztával, Rántott camembert rizzsel áfonyával, Pecsenyetarja steak burgonyával. Az ott fent a thai kacsamell. És!; az a fekete izé, az nem gomba...az kérem a hápi cicikéje, feketére száradva. Nem sütve, száradva! (James Bond vodka-martini "rázva, nem keverve" klasszikusa donpepi módra) A többi trutymó, valószínűleg a napi összesített maradék. Íze? Semmi. Bár talán ez az egyetlen pozitívum, ami elmondható róla. Egy citrom levével, a sajthoz adott áfonylekvárral, na meg persze némi sóval próbáltam "feldobni", legalább pár falat erejéig. Hát nem jött össze! A sors fintoraként  a TV Paprikán pont a thai ételek nagyszerűségéről szólt az aktuális fáma...mennyire illatos és ízes! Nekem mondod?! Épp azt próbálom lenyomni. Erős jány vagyok én kérem, de ezúttal mégis legyőztek. A "thai kacsa" és "némi" undor. 

A tarja képzeljétek már sous vide-olt! Szerencséjére, mert különben cipésznél végezhetné, bakancsra talpbetétként. Azért még így is sikerült utólag szenesíteni rajta. A nevezetes steak burgonya - héjastól, negyedelve, sütőben, fűszerekkel szórva -prózai átirata, azaz, egy síma, ázott, kókadt elnagyolt sültkrumpli, tömbként végezve.

A camembert-rel túl nagy gond nincs, max, hogy böhöm vastag a bundája, sós és borsos. A rizs a megszokott napközis minőség. A lekvár baromi nagy gáz! Kis szottyadt, párforintos dobozkából kettő...mer' fussa!

Na babáim! Lehet túl nagy kérés, de ha maradékból állítunk össze "thai" kaját, legalább annyi legyen bennünk, hogy valami fillérekért zsákszámra beszerzett ötfűszer keverékkel tupírozzuk már fel. Legalább! Mert chilit, kókusztejet, lime-ot...etc., ugye nem is vár az ember! Szétfőtt répát, beazonosíthatatlan jellegű tésztát, dögkacsát meg légyszi magatoknak feltálalni! 

Sous vide-olt bárminek a felületét utólag elégetni...különös tehetség kell hozzá! Ahogy a pömpötylekvárhoz is! Baromi nehéz lenne tömegestől, kis cukorral darabosra lefőzni, és tálkákba adagolni, mi? 

Mindezt 6.320 Ft-ért

Repetát? Köszönöm, nem kérek! 

Gulyásleves

Hozzávalók:

50-60 dkg marhanyak

1 fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

1 tv paprika

1 paradicsom

2 répa

1 nagyobb petrezselyem

1 kisebb zeller

2 közepes krumpli

2 evőkanál csemege piros arany

1 teáskanál csípős piros arany

1 evőkanál édes fűszerpaprika

1 evőkanál köménymag

só, olaj

3-4 evőkanál liszt

1 tojás

só

Először pörköltet készítek a húsból. Vagyis a felaprított hagymát, fokhagymát olajon megdinsztelem. Hozzáadom a kisebb kockákra felvágott hús, és nagy lángon jól leblansolom. Belenyomom a piros aranyakat, átforgatom  benne, majd rászórom a paprikát is. Kis lángra veszem, beleteszem a paradicsomot, paprikát, és fedő alatt majdnem készre főzöm. Félúton sózom, és köményezem. 

Mikor kész, kiveszem a paradicsomot és paprikát. Kisebb kockákra vágom a krumplit, zellert - a fás részeit kivéve -, répát, gyökeret. Felöntöm másfél liternyi vízzel, és készre főzöm. 

A csipetkéhez veszek egy tojást, valamint annyi kanál lisztet - 2-3 -, amennyit felvesz. Sózom, és még felöntöm olyan fél deci-deci vízzel. (Nem kell túl híg legyen.) Kisebb lyukú szaggatón belepasszírozom a kissé forrásban lévő levesbe. Elkavargatom, és párat rottyantok rajta.