Maga a túrókészítés folyamata nem egy bonyolult dolog. Én 3 liter házitejet vettem hozzá. Ezt beleöntöttem egy fazékba, és jó két napig altattam. A lényeg az, hogy meleg helyre tegyük, nálunk mindig a szekrény tetején landolt. Ha kész, ráteszem a gázra, kisebb hőfokra. Mikor átmelegedett (ezt a fazék tetejénél érezzük, ha már meleg), akkor egy fakanállal finoman megkevergetem. A melegtől a savó és a túró kezd szétválni. Mikor eltűnt a "joghurt", egy nem túl nagy lyukú tésztaszűrőbe öntöm - akinek kell a savó, egy edény felett tegye ezt . Itt két lehetőség van. Az egyik, hogy egy tiszta zsákocskába öntöm, ami átereszti a savót, és össze tudom húzni, valamint felakasztani. A másik, hogy pl. egy kifőzött konyharuhába öntöm. Ezt vagy összekötöm, átdugok rajta egy fakanalat, és egy nagyobb lábasban hagyom lógni, vagy ruhástól visszateszem a szűrőbe. Ha lehet, mindig azt válasszátok, ahol lóghat, mert így a saját súlyánál fogva préseli ki a maradék savót. Általában este szoktuk felfőzni, és éjszakára fellógatni. Reggelre már kész a túró.
Nekem 3 liter házitejből lett olyan 50 deka túróm. De olvastam olyat is, hogy van aki hagyja a savóban kihűlni, és csak akkor szűri le. Állítólag akkor jóval több lesz a hozadék. Én viszont most azt vettem észre, hogy ennek a decemberi tejnek nincs meg az az édes selymessége. Valószínűnek tartom, hogy sokat számít a napfény hiánya, és a kevésbé friss széna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése