Levesek

2012. június 30., szombat

Majonézes - zöldborsós tésztasaláta


Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ilyen nagy melegekben jobban esik egy jól behűtött saláta a húsoknál. Tészta is van benne, majonéz is, úgyhogy laktató. Viszont elkövettem egy kis bakit, amit a fotó szépen ki is ad. Ugyebár elfelejtettem, hogy a tésztafélék bizony jócskán magukba szívják a krémes dolgokat. Úgyhogy a majonéz fele beleduzzadt a szarvacskába. Az eredeti mennyiséget írom majd le, de szerintem jobban jártok, ha a tészta mennyiségét kicsit visszaveszitek. Ja igen, még csak annyit, hogy persze, tubusos majonézből is lehet készíteni a krémet, de szerintem annyi adalék van benne, és házilag elkészíteni olyan gyorsan megy, hogy bőven megéri eská gyártani. A borsó pedig gusztusosabb - ráadásul se főzni, se edényt piszkolni nem kell vele - ha egy kicsi konzervet vesztek, és nem pároljátok. Én pároltam, így azt írom le, ám legközelebb én sem teszem.


Hozzávalók:

20 dkg szarvacska tészta
15-20 dkg zöldborsó - konzervből elég egy kicsi
3 főtt tojás
10 dkg szeletelt sonka
1 tojás sárgája
mustár, olaj, só, cukor, citromlé
+1 kis doboz tejföl

A fenntiek szerint elkészítem a majonézt. Hozzákeverem a tejfölt, még plusz mustárt, sót, cukrot és citromlevet. A tésztát kifőzöm, leszűröm, hagyom  hűlni. A tojást hosszában kettévágom, és felcikkezem. A sonkát felkockázom. A borsót kevés olajon megpárolom, és hagyom kihűlni. A tésztához keverem a borsót, tojást és sonkát. Beleforgatom a krémbe, majd hűtőbe téve hagyom jól átérni.

2012. június 28., csütörtök

Karalábéleves húsgombóccal



Hozzávalók:

2 zsenge karalábé levelével együtt
25 dkg darált hús - sertés, pulyka, kevert
1 tojás
1 dl rizs
1 fej hagyma
1 csomó petrezselyemzöld
1,5 dl tejszín vagy 1 kis doboz tejföl
só, bors, citrom leve, vegeta, vaj
1 evőkanál liszt

A karalábét meghámozom, felkockázom. A levelét átmosom és felcsíkozom. Egy kisebb lábasban olajat hevítek és beleteszem őket. Sózom, vegetázom, kevéske vizet öntök rá és félig megpárolom. 
A rizst megmosom és félig megfőzöm. Ha kissé kihűlt, a darált húshoz adom, ahogy a tojást, aprított petrezselymet hagymát. Sózom, borsozom, jól összegyúrom. Kisebb gombócokat formázok belőle. 
A karalábét felöntöm nagyjából egy liternyi vízzel, és mikor forrásba kezd belehelyezem a gombócokat. Annyira veszem le a lángot, hogy gyöngyözzön. Félig rátett fedő alatt puhára főzöm (olyan 15-20 perc). Akkor a tejszínt/tejfölt elhabarom a liszttel, és a levesbe öntve behabarom vele. A végén kevés citromlével savanyítom.

2012. június 27., szerda

Mascarponés gyümölcssaláta mézgrillázzsal


Bevallom itt a gyümölcs maximum csak alapot szolgáltat egy újabb krémes-ropogós kiadós kis bűnözésre. Mert az! Arról nem is szólva, hogy még mielőtt összeállna a "nagy mű", lehet a fele stikában eltűnedezik a grillázsnak. De a krém is annyira adja magát, hogy felvetődik a kérdés, minek ide még a gyümölcs is? 
Ha gyerekek is esznek belőle ki lehet váltani a rumot olyan kiskanálnyi aromával, de akkor több tejszínt kíván maga után. 
Ha van véletlenül megmaradt piskótánk, esetleg kész babapiskótánk lehet mellé tálalni, nem árt neki.



Hozzávalók:

kb. 75 dkg idénygyümölcs vegyesen - őszibarack, sárgadinnye, eper, málna, ribizli...
50 dkg mascarpone
5-6 evőkanál porcukor
1 vanília kikapart belseje
1,5 dl tejszín
0,5 dl rum - esetleg amaretto, cointreau
1 citrom lereszelt héja és kifacsart leve
1 jó marék dió, mogyoró vagy mandula
3 evőkanál méz
kevés olaj vagy vaj

A diót nagyobb darabokra tördelem, és amikor a méz elkezd habozni beleszórom. Néha kevergetve kisebb lángon hagyom karamellizálódni. Nem szabad égnie, mert keserű lesz. Én akkor zárom el, mikor már érzem az illatát. Egy tányért vagy fém tálcát beolajozok, és kiszedem rá a grillázst. Mikor teljesen kihűlt, fagyasztózacsiba teszem, és klopfolóval összetördelem.
A mascarponét elkeverem a vaníliával, cukorrak, rummal, tejszínnel, citrommal és a héjával. A gyümölcsöket mosom, tisztítom, és összevegdalom. Tálalásnál poharakba szedem a gyümölcsöt, krémet kanalazok rá, majd megszórom grillázzsal. Lehet rétegezni is, és lehet az egészet egy nagyobb tálban összeállítani, ahonnan majd mindenki maga szed a tányérjába.


2012. június 26., kedd

Zöldborsós rizseshús

Marhából szeretem, mert a szaftjának mélyebb, édeskésebb az íze. De persze ugyanúgy lehet sertésből, csirkéből vagy pulykából készíteni. Ilyenkor a főzési időre kell ügyelni. Marhánál ez nagyjából 50 perc - mielőtt beletenném a rizs -, sertésnél 30, szárnyasoknál, ha mellhús, akkor blansolás után azonnal hozzáadható, combnál kell egy 20 perc előfőzés. Létezik paprikás változata is - sőt inkább az az áltanános -, de az inkább sertésből készül.


Hozzávalók:

40 dkg marha - lehetőleg színhús
2 dl rizs
4 dl zöldborsó
1 fej hagyma
1 tömött csokor petrezselyemzöld
feketebors, őrölt
só, olaj

A felkozkázott hagymát olajon megdinsztelem, majd hozzáadom a vékonyabb csíkokra vágott húst. Borsot tekerek rá. Jól átblansolom, majd fedő alatt majdnem egészen puhára párolom. Nem sózom! A rizst átmosom, és felöntöm 4 dl vízzel. Addig is duzzad, amíg a marha puhul. Ha jónak látom a húst, hozzáadom a rizst, a kimért borsót, és az apróra vágott petrezselyemzöld java részét. Most bőven megsózom, mert a rizs is elég szépen vesz fel belőle. Akkor zárom el mikor még van egy kis szaft a tetején, és hagyom átpárolódni. Tálalásnál megszórom petrezselyemzölddel.

2012. június 24., vasárnap

Málnás palacsinta


Mivel a palacsintatészta alapjában egy igen nehéz és kalóriadús étel - pláne dióval, lekvárral, nutellával...hogy ne is soroljam...megtöltve -, így a gyümölcsös változataik sokkal könnyedebbnek tűnnek. Na persze ha ötöt - hatot legyűr belőlük az ember, ugyanúgy elnehezül. Ízre inkább közepesen édes, friss, állaga krémes. Lehet akár eperrel, barackkal, ananásszal is tölteni.


Hozzávalók:

20 dkg liszt
1 tojás
2 dl tej
2 dl víz
só, cukor
olaj

1 csomag vaníliás pudingpor
fél liter tej
3 evőkanál cukor
3 dkg vaj
fél kg málna
porcukor a szóráshoz


A lisztet  tojással, vízzel, tejjel és kevés olajjal símára keverem. Egy-két csipet sóval és cukorral ízesítem, majd legalább egy órára hűtőbe teszem, de ha egész éjszakán keresztül áll, és csak másnap sütöm, az sem baj. Mikor kiveszem jól besűrűsödik, ezért egy kis vízzel vagy tejjel hígítani kell. 
Jól felforrósítom a serpenyőt, pici olajat öntök bele. Merőkanállal kimérve öntök a tésztából, és mikor megsült az egyik oldal átfordítom. Tányérra borítom. Így sütöm ki, amíg el nem fogy a tálból.
Cukorból, tejből, pudingporból a csomagoláson leírtak szerint pudingot készítek. Ha már nem túl forró elkverem benne a vajat, és kihűtöm. Mikor már megdermed a palacsintának egy negyedére kenek belőle, majd megpakolom málnával. Háromszögbe hajtom, és jól meghintem porcukorral. Hidegen is fogyasztható, hűtöben tartható, de akkor csak tálalásnál szórom meg cukorral. Aki szereti egy kis rumot is tehet a krémbe.

Csirkepaprikás galuskával


Nem vagyok nagy pörkölt fogyasztó, viszont ha már, akkor megadom a módját. Bolti csirke eleve kizárva. Ilyenkor már felnevelődtek a rántott csirkének valók, indulhat a paprikás! Annyi a különbség a paprikás és a pörkölt között, hogy míg az előbbi fiatalabb, zsengébb húsból készül, és tejföl is kerül hozzá, addig az utóbbinak idősebb jószág az alapja. Így van ez a nokedlivel és a galuskával is. Ugyanazt keverem ki, viszont, a nokedli kisebb, és szaggatóval készül, a galuska nagyobb, azt deszka széléről lökdösöm a vízbe egyenként. 



Hozzávalók:

1 nagyobb csirke, 1,5-2 kg-ig
2 paradicsom
1 tv paprika vagy 2 lecsópaprika
1 nagyobb fej hagyma
2 evőkanál édes fűszerpaprika
1 bő evőkanál Piros Arany
1 kis doboz tejföl + a kínáláshoz
1 jó evőkanál liszt
15 dkg húsos szalonna vagy füstölt, ízlés szerint
só, majoranna

20 dkg liszt
2 tojás
kb. 2 dl víz
olaj



A szalonnát felkockázom, és kevés olajon kisütöm a zsírját. Kiszedem belőle, plusz leöntöm a fele zsírját. Szétbontom a csirkét, jól lemosom, és szűrőben hagyom lecsöpögni. Addig a felaprított hagymát megdinsztelem a zsíron. Hozzáteszem a húst, jól átpirítom, majd átforgatom a paprikakrémben. Hozzáadom a beírdalt paradicsomot, és paprikát. Sózom, rászórom a fűszerpaprikát, majorannát. Fedő alatt puhára főzöm - az utolsó bő fél órát fedő nélkül. Ha kész, a tejfölt elkeverem a liszttel. Bőven téve hozzá a pörköltszaftból, visszaöntve finoman elegyítem, majd egy perc alatt összerottyantom. 
Nagyobb edényben vizet forralok. A liszthez hozzáadom a tojást, kevés olajat, teáskaálnyi sót, vizet. Masszává keverem. Vágódeszkára öntöm, és onnan egy kés segítségével a már forró vízbe szaggatom. Ha feljönnek a tetejére még kicsit főzöm, majd leszűröm. Elkeverem a félretett szalonnazsírral. 
Tálalásnál  kis tejfölt locsolok rá, és megszórom szalonnával.

2012. június 20., szerda

Töltött paprika


Beköszöntött a töltött paprika szezonja. Egyszerű és praktikus, mivel sokáig eláll a hűtőben, úgyhogy egy ideig rá lehet járni, és nem kell a nagy nyári hőségben a konyhában izzasztani magunkat. Persze aki valóban nagy adagot szeretne, nyugodtan veheti az alábbiak dupláját is.


Hozzávalók:

70 dkg sertés darált hús
6-8 db közepes tv paprika
2 dl rizs 
1-2 tojás - nagyból 1 kicsiből 2
1 szép csomó petrezselyemzöld
1 + 1 szép fej hagyma
700-800 ml paradicsomlé
1 kisebb zellergumó, lehetőleg zöldjével
bő két evőkanál liszt
só, bors, cukor, vegeta

Először a rizst teszem fel főni, de csak olyan 10 percre. Aztán elzárom és hagyom, hogy félig bedagadjon. Addig felteszem a paradicsomot. Egy kisebb lábasba öntöm, és hozzáadom az egyik megpucolt hagymát, valamint a hámozott, darabolt zellert az átmosott zöldjével együtt. Ha sok lenne, elég 2 szár. Jól megsózom, és cukrozom. Bőven szórok cukrot, nagyjából 10 deka belemegy. Hozzáöntök még olyan 2 dl vizet, és hagyom rotyogni. Mikor a zeller puha, elzárom. Egy nagyobb lábasba felteszek annyi vizet - nálam általában 2 liter  -, hogy a paprikát körülbelül ellepje, sózom, vegetázom. 
A maradék hagymát felaprítom. Elkeverem a darálthússal, miként a tojást, aprított petrezselyemzöldet, a már nem forró, leszűrt rizst. Sózom, borsozom, és jól összegyúrom. A paprikákat megmosom, kicsumázom. Megtöltöm őket a húsmasszával, ha marad, gombócokat formázok. Beleengedem a már gyöngyöző vegetás vízbe, és kicsit félrehúzott fedő alatt puhára főzöm. Ez nagyjából 30 percet vesz igénybe, ha kicsi a paprika 20 is elég. A lisztet elkeverem olyan decinyi olajjal, és besűrítem vele a paradicsomot. Ha megpuhultak a paprikák, merőkanállal elveszek valamennyit a léből - kb. 3 decinyit, későtt alapnak is használhatom máshoz. Beleöntöm a szószt, kicsit megigazgatom, hogy mindenhova jusson, és pár perc alatt összefőzöm a vegetás-gombócos lével. Ha tiszta szósz szeretnénk, ki kell szedni előtte a betétet, és átszűrni, majd így elegyíteni a kettőt. 

2012. június 19., kedd

Egy kis galéria régebbi képeimből


Nem fogok nektek nagy körmondatokat írni, csak tömören és velősen. Szóval belekezdtem új képek gyártásába - persze gasztro -, de kezdetnek felpakolok pár korosabbat, ismerkedjetek, legyen viszonyítási alap - nekem is. Van még bőven a stelázsiban, de gépen most csak ennyi maradt, így elsőre ennyi jár.))

Habos, málnás, tejszínes, ropogós, porcukros.
Kicsi méretű olaj

Sacher torta kávéscsészével. 
Akril, vászon, elfolyatott technika

Ló portré, grafika, papír

Még egy...ez már olajban vászonra

És mert lóból sosem elég, már ketten- azért a ló
többi alkatrészével is elbánok..))
akril, vászon


Valami karnevál féle téma az alap. Mikor jöttem 
a keretezőtől, egy öregasszony odalépett hozzám,
összecsapta a két kezét, és felkiálltott:
- A két Ruttkai! Ugye?!
(Máig nem tudom mit akart ezzel..)
olaj, farost

2012. június 17., vasárnap

Tavaszi krumpli




Sok éve bevált recept nálunk. Akkoriban azért adtam neki a "tavaszi" nevet, mert onnantól lehet készíteni, mikor megjelennek az első újkrumplik, répák, hagymák. Mégis igazi nyári étel, nagy melegekben jó kis vacsora lesz belőle. Lehet csak a nosztalgia szépíti meg, de nekem úgy rémlik a mostaninál hamarabb bukkantak fel ezek a zöldségek a piaci standokon. Mintha fejtetőre állt volna minden. Ma egész szép, érett őszibarackot kaptam a zöldségesnél, viszont az eper már lement, a málna kilója meg 4.000 Ft. Na így kalkuláljon az ember! 
A receptre visszatérve, bizonyára köretnek is jó, de mi mindig magában, egytálételként fogyasztottuk. Kellemesen édeskés, ezért az ellensúly miatt inkább ecetes saláták, savanyúságok illenek hozzá: ecetes fejessaláta, ecetes paprikasaláta, káposztasaláta, de csemegeuborka, almapaprika ugyanúgy. Nincs benne fűszerpaprika, mégis teljesen belesímul a magyar konyha ízvilágába.  
És még egy utolsó tanács: ha valakinek van otthon vaslábasa, akkor elő vele, mert abban lesz igazán jó! Ha nincs, akkor egy magasabb teflon is megteszi. Ugyanis az a lényeg, hogy az alja  odapiruljon,  a többi pedig kissé szottyos maradjon.


Hozzávalók:

jó kilónyi újkrumpli
2 zsenge répa
2-3 tv paprika
1 nagyobb fej zsenge hagyma
1 tömött csokor petrezselyemzöld
1 bő evőkanálnyi majoranna
só, őrölt bors, olaj



A hagymát laskára vágom, és kicsit megpárolom. A krumplit megsikálom vagy lekapargatom, és a megtisztított répával, paprikával együtt karikára vágva hozzáadom a hagymához. Sózom, frissen őrölt borssal, majorannával, illetve apróra vágott petrezselyemzölddel fűszerezem. Lefedem, és puhára párolom, néha finoman átkavarom. Mikor majdnem kész,  nagyobb lángra teszem, és hagyom az alját lepirulni. A végén még meglocsolom kevéske olajjal, és megszórom majorannával, de lehet friss petrezselyemzölddel is.



2012. június 16., szombat

Ecetes paprikasaláta


Igazi tradicionális magyar étel. Mivel eleink nyáron sem mellőzték a jó hagyományos fogásokat, kellett valami, ami bontja a zsírt. Kifejezetten meleg időkben ajánlott bográcsosok, sültek, pörköltek mellé. 


Hozzávalók:

3 közepes paradicsom
2 normál tv paprika
2 lilahagyma
fél-egész csípős zöld paprika
2 csapott evőkanál cukor
másfél-két evőkanál ecet (20 %-os)
só, olaj

A paprikát kicsumázom, és a paradicsommal együtt vékonyabb karikára vágom. A hagymát kettészelem, majd felcsíkozom, és az egészet lesózom. A marinádhoz a cukort elkeverem az ecettel, majd felöntöm olyan három deci vízzel. A zöldségekre öntöm, kicsit összekeverem, és hűtőbe teszem, hogy jól összeérjenek az ízek. Lehet még rá kevés olajat önteni, snidlinggel megszórni és a paprikákat is vegyesebben összeállítani, pl. sárga, zöld, piros kaliforniai paprikát vagy paradicsompaprikát adni hozzá. Színesebb, változatosabb saláta lesz belőle.

2012. június 12., kedd

Kapros-juhtúrós pogácsa


Nagyon könnyű tésztájú pogácsa, és rengeteg lesz belőle. Veszélyes, mert melegen annyira eteti magát, hogy az ember már csak azt veszi észre, pukkadásig telt. Pici mérettel szúrtam ki, és így nagyon munkás. Ezt a méretet viszont csakis gyakorlottabb pogácsa készítőknek javaslom, kezdők inkább nagyobbat válasszanak. Nemcsak a mívesség miatt, hanem nagyon könnyen ki lehet szárítani. Épp csak aranysárgán jó a sajt rajta, és akkor hidegen is megőrzi ezt a könnyedségét. A megmaradt tésztát kicsit újra gyúrom, nyújtom és megint kiszaggatom.


Hozzávalók:
65 dkg liszt
25 dkg margarin 
25 dkg juhtúró
1 egész tojás + 1 sárgája (apróból 1 egész+ 2 sárgája)
1 kis doboz tejföl
1 dl tej
1 teáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
1 jó nagy csokor kapor
1,5 dkg só
10-15 dkg reszelt sajt a tetejére


Amíg az élesztőt langyos, cukros tejben felfuttatom, addig a lisztet elkeverem a sóva,l elmorzsolom a felkockázott margarinnal, majd a juhtúróval és olyan kanálnyi vágott kaporral. A tojásokat elkeverem a tejföllel. Belezuttyantom a felfutott élesztővel egyetemben. Kidolgozom, és letakrava meleg helyen egy órát kelesztem. Addig lereszelem a sajtot és felaprítom a kapor maradékát. 
Lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtom. Megszórom a kapor felével, majd középre hajtom balról. Jobbról ráhajtom a másik felét, aztán alulról fel, majd a tetejét rá. Egy gömbölyű kis tésztát kapok, amit tíz percig pihentetek. Újra kinyújtom, kaprozom, hajtom, pihentetem. Jó centi vastagra nyújtom, megszórom sajttal. Három centis szaggatóval kiszúrom - közben kiszórt lisztbe mártom a szaggatót, hogy ne ragadjon. ( Nyújtófával enyhén át lehet menni a tetején, hogy a sajt jobban rajta maradjon.) Két tenyerem éle közé fogva megsodorgatom. Vékony kis gombák lesznek, de majd sülés közben megdagadnak. Sütőpapíros tepsire teszem őket, és 180 fokra előmelegített sütőben, a sajt könnyű barnulásáig sütöm - 10-12 perc. Vigyázni kell, mert a vége már gyorsan pirul. Rácsra teszem hűlni.




Elkészítette még:  Zsanuária

Kolbászos pizza


Szeretem a pizzát. Ha összeillő hozzávalók kerülnek rá klassz kis univerzális kaja. Egy jó film elé leülni vele nem ördögtől való cselekedet, sőt! Én a vékony tésztát preferálom finoman rétegezett feltéttel. Most egy teljesen klasszikusat hoztam, viszont talán az egyik legkedveltebbet.


Hozzávalók (2 pizzára):

pizzatészta - elkészítés lásd itt!

20 dkg vastagkolbász finomra szeletelve
2 fej hagyma
6 szelet bacon
20 dkg reszelt trappista
2 kisebb  vagy egy nagyobb csípőspaprika, zöld
kakukkfű vagy oregánó
olaj

másfél dl paradicsomlé
1 kis fej hagyma
1 darabka zeller
kakukkfű vagy oregánó
só, cukor


Amíg kel a pizzatészta elkészítem az öntetet. Megtisztítom a hagymát és a zellert. Egy pici edénybe öntöm a paradicsomlevet, majd hozzáteszem a zöldségeket, sót, kevés cukrot és a fűszert, löttynyi vizet, és olyan fél óra alatt összerottyantom. Próbáltam ketchupot kenni saját készítmény helyett, de egyszerűen túl sok. Igazán nem nagy munka, de megéri, mert harmonikusabbak lesznek az ízek.
Előkészítem a hozzávalókat. A hagymát, paprikát felszelem. Ha a kolbász nem szeletelt - praktikusabb - azt is. A bacont kettévágom. Mikor megkelt a tészta peremet hagyva formára gyömködöm. Egyszerűen az ujjamra engedek egy kevés olajat, és végigkenem vele a tészta szélét. Kanállal vagy ecsettel rákenem paradicsomszószt. Nem kell túl sok, de legyen rajta. Fogom a kolbászt és nem szorosan, köralakban lerakom. A külső széléről kezdem, és úgy haladok a  beseje felé. Aztán jön pár szelet hagyma, de csak oda, ahol nincs kolbász. Rá újra kevés sajt, pici só. Aztán elszórom a paprika felét. Újra egy réteg kolbász a kimaradt körökbe, rá kevés sajt, aztán hagyma és paprika. A tetején elrendezem a baconöket, majd megszórom a maradék sajttal és kakukkfűvel. Közepesen meleg sütőbe teszem, pirosodásig sütöm.

2012. június 11., hétfő

Grahamlisztes kifli



Hozzávalók:

25 dkg liszt
25 dkg graham liszt
2,5 dl tej
2 dkg friss élesztő vagy 7 gr száraz
1 teáskanál (barna)cukor
0,5-1 dl tej
2 teáskanál só

Az élesztőt felfuttatom a langyos cukros tejben, majd a többi hozzávalóval együtt nem túl ragacsos észtává gyúrom. Ezért csak fokozatosan adom hozzá a tejet. Letakarva, meleg helyen egy órát kelesztem. Kézzel kicsit átgyúrom és rudat formázok belőle, amit előbb félbe, aztán azt is félbe, és újra ketté vágom. Így lesz nyolc darab belőle. Egyenként gombócokká formálom (nagyjából, nem kell tökéletes), és olyan fél centi vastag körökké nyújtom. Feltekerem, és kifli formára hajlítom. Szilikonos lappal vagy sütőpapírral bélelt tepsire pakolom, és még fél órát kelni hagyom. 200 fokra állítom a sütőt, beleteszem a kifliket (a sütővel melegszenek fel), és 25-30 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha megpirultak. Sütőrácson hagyom kihűlni.



2012. június 7., csütörtök

Zöldbabos camembert hajó chilis-kapros bormártással


Ezt az összeállítást még tavaly készítettem egy receptversenyre, amin aztán az égiek jóvoltából mégsem vettem részt. Viszont ma ráakadtam a régi képekre (ezért szerepel rajta az előző blogom neve), és gondoltam, ki tudja, hátha valakinek épp ez az ízvilága. Bevallom nekem nem igazán, de adott anyagokból, sőt márkából kellett dolgozni, és mit mondjak, nem igazán tartom minőséginek a Tihany termékeket. Szóval, ha valaki szeretné elkészíteni, ne tőlük válasszon camembert-t.



Hozzávalók:

2 db camembert
1 kisebb marék zöldborsó
1 maréknyi csirke- vagy sertésmáj
1 fej hagyma
1 csapott kanál kapor aprítva
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb chili kimagozva
1 dl fehérbor
diónyi vaj
fél dl tejszín
só, bors, majoranna
pár csepp citromlé
csipet cukor
teáskanálnyi liszt

A zöldborsót sózom, és kevés vajon megpárolom. A hagymát felcsíkozom, olajon kicsit lepirítom. Hozzáadom a szintén csíkokra vágott májat, és tovább pirítom. Olyan 1-2 kanál vizet öntök alá, és készre sütöm. Sóval, borssal, majorannával fűszerezem, majd összekeverem a már puha babbal. A sajtokat kettévágom, és egy kiskanál segítségével, peremet hagyva kikaparom a belsejét. Egy kisebb sütőlemez vagy tepsi alját kikenem vajjal. Ráhelyezem az üreges sajtokat, és megtöltöm a babos-májas keverékkel. (A megmaradt sajtot egy kis tálkába téve eltehetjük a következő reggeliig, de jó alap sajtkrémnek is.) Jól előmelegített sütőbe téve 4-5 perc alatt átsütöm. Legjobb csak alsó sütésen. 
Abba az edénybe amiben a máj pirult beleöntöm a bort és jó közepes lángon felszedem vele a pörköket, mert ez jó mártás  alap. Hozzádobom a vajat, a chilit, kaprot. Sózom, picit cukrozom. Kis lángra véve hozzáadom a lisztet és síma mártássá keverem. Felöntöm tejszínnel, pici citromot facsarok bele. Ha minden elő volt készítve az egész megvan amíg  sajt melegszik. Ott különben figyelni kell, mert bizony szétfolyhat, ha nincs elég pereme, és ha nem túl jó minőségű a sajt.


2012. június 6., szerda

Kell ez nekünk? A cukorpótlókról


Mint (talán) mindenki, én is szembesültem már a "cukor vagy cukorpótló?" kérdésével. Akkoriban még leginkább a Canderel tűnt számomra elfogadható megoldásnak. Főképp  kávéba, teába szórtuk, dobáltuk. Ugyanis aki fogyókúrára fogta magát, nem álmodozhatott süteményekről! Bocsánat, illetve csak álmodozhatott róla...de talán azt sem mertünk, attól való félelmünkben, hogy még a gondolatbeli apró bűnök is zsírpárnaként kúsznak majd fel kényes tájékokra. Persze ott voltak az egészségesebbnek aposztrofált cukrok, mint a méz, gyümölcscukor, barnacukor, nádcukor. Egészségesebb, de nem kalóriamentes. Arról nem is szólva, hogy a vércukrot majd' ugyanolyan gyorsan emelik az egekbe, és engedik visszazuhanni. Szóval a megoldás még messze váratott magára. 





Aztán pár éve feltűnt a piacon a sztívia. Nyomták orrba-szájba, akartam vagy sem, mindenhol beleakadtam (csodálkozom, hogy még mindig nem áldozott le a kampánya). Egy Herbária-beli vásárlásom alkalmával annyi jót mondott róla az eladó hölgyemény, hogy már-már szégyelltem magam a tökéletes sztívia vs falánk Ani összehasonlításban. Korunk új szuperhőse, ami mindent tud (velem ellentétben). "Jó jó, de mi van az ízével?"- próbáltam a padló alól félig megsemmisülve ellenérvet találni. " Teljesen olyan, mint a cukoré, sőt jóval édesebb. Egész kevés kell belőle!" Igen? Még jó, mert amilyen ennek a kisüvegnek az ára..!-tettem hozzá magamban, és már nyújtottam is életem rendbetevőjéért az ellenárat. "Beszélj inkább a szeplőtlen fogantatásról!"- jut eszembe hasonló helyzetekről Whoopi Goldberg ominózus mondata a Csendestárs című filmből. Kétszer-háromszor próbáltam átverni magam, hogy jó, de nem az! Fertelmes, csakis elvakultaknak és önkínzóknak ajánlanám! Úgy repült ki a szemétbe, hogy öröm volt nézni.





Nyírfacukor. Jóideje nézegetem már ezt a "tömeghisztériát" a blogokon. Pár dolgot én is elolvastam róla. Szemet szúrt és gyanakvásra késztetett mikor az írták nyírfacukor. Merthogy a kukorícától kezdve igen sok növényből ki lehet vonni. Az ára meg olyan fennt van, mintha nyírfaerdőket kéne kiírtani azért, hogy én a kis cekkeremben 25 dekát haza tudjak cipelni. Hát a nagyi sárgabaracklekvárját ezek után sem ebből fogják befőzni, az már szent! Viszont, és itt jön részemről a pozitív döbbenet: egyáltalán nincs ízbeli különbség a cukor és nyírfacukor között! Illetve ami van, az olyan minimális, hogy szót sem érdemel. Hogy kell-e ez nekünk?Én   azt hiszem igen! Ami meg csillagászati árát illeti, talán egyszer az előállítási technológiája is olcsóbbá válik, én pedig már nem 25 dekát fogok kiscekkerben lóbálni hazafelé..:))

2012. június 4., hétfő

Dióhéjban a chiliről


Egy indiai gasztronómiába futott beszélgetésünk alkalmával keralai ismerősöm igen bambán és értetlenül nézett maga elé: - Ani te nálunk éhenhalnál. Mi mindent nagyon csípősen, fűszeresen eszünk. (Senkit se tévesszen meg az az ártatlannak tűnő, dekoratív kép ami a banánleveleken tálalt különböző fogásokat illeti, férfigyomor kell hozzá.) Persze, én is szeretem a fűszereset, de a környék vízkészletét innám ki, ha egy napi kosztot végigennék - replikáztam az én kis tárkonyos, fokhagymás, citromos világomból. 
Azóta közelebb került hozzám a csípősebb ízvilág, de még messze elmarad attól, hogy a keralai házi konyháról álmodozzak.





De nézzük mit is tudunk felvonultatni vele kapcsolatban? Ha kivesszük a csípősségét, ami teljesen szubjektív - vagy szeretem vagy nem -, rengeteg dolog érvel mellette. Fő hatóanyaga a kapszaicin, ami erős antioxidáns hatással bír. Használják fájdalomcsillapításra és mivel bőrre kenve vérbőséget okoz, melegítő érzetet keltvén, antirheuma krémek egyik kedvelt hatóanyaga. Jó hatással van a szív - és érrendszeri panaszokra, segít visszaszorítani a daganatos sejteket. A kozmetikában is felbukkan,  cellulitisz problémák kezelhetők vele.
A kínai orvoslásban úgy tarták, aki csípőst ízt kíván, ott a tüdő és a vastagbél energiaszintje alacsony. Azonkívül ha a léleknek szüksége van új ingerekre, kihívásokra akkor is a csípős ízt kívánjuk. Mondhatni a chili a lélek koka kólája...:))

2012. június 3., vasárnap

Roppanós sültkrumpli


Kizárólag csak azok olvassák tovább, akik szeretnek jót enni és nem félnek a kalóriáktól! A krumpli: kívülről lágyan roppan, belül finoman krémes. Magában, rántottak, sültek mellé is jó köret - de pl. brassóinak is. Vágható kockára, hasábra, negyedbe, nyolcadba, mindenkinek a maga ízlésére. Ínségesebb napokon feldob egy egyszerű tükörtojást, de egész jó téli vacsora, ha egy kis kolbászt sütünk hozzá, és savanyú káposztával körítjük. Régebben bevált eledel volt nálunk pár szelet karajt natúron, borssal, fokhagymával lesütni, pirított gombát a tetejére, mellé sült krumpli. Legjobb beletunkolgatni a gombás sült szaftba. Nem is részletezem, mert azt hiszem újra megéhezem..:))


Hozzávalók:

1 kg krumpli
nagyjából fél liter olaj
3-4 gerezd fokhagyma

A krumplit szokás szerint meghámozom. Egy serpenyőt felöntök annyi olajjal, amennyi a krumplit majdnem ellepi. Picit előmelegítem és beleteszem a krumplit meg olyan fél decinyi vizet. Lassú tűzön sütöm, addig amíg meg nem pirul. Lehet fordítgatni már félidőnél, hogy arányosabban süljön, sőt villával meg is szurkálni. Ugyanis ott majd feljön a "bőre", és egy roppanós hártya képződik. Ha kisebb darabkákra esne pár, nem kell aggódni, azok lesznek a legkelendőbbek. Mikor majdnem elérte a kellő pirosságot beledobom a megpucolt fokhagymát. Előtte nem érdemes, mert megég és keserű lesz. Különben, lehet mellé tenni hagymát is - a legjobb az apró, egyben, héj nélkül -, pár darabka kolbászt, szalonnát. Kellemes ízt ad majd neki. Ha magában eszem, akkor, amikor kiszedem, még teszek hozzá egy kanálnyi krumpliolajat, így sózom, és forgatom át párszor, hogy beigya a szaftot. Van, hogy fűszerezem, pl. provence-i fűszerkeverékkel vagy sült csirkével, kis borssal, majorannával, paprikával, vajjal, plusz pár csepp citromlevet facsarok rá, de a lényeg abban rejlik leginkább, hogy valóban lassú tűzön süssük, csak úgy pöszörögve.



2012. június 1., péntek

Tejszínes epertorta



Viszonylag könnyen és gyorsan elkészíthető, mégis dekoratív torta. Előző éjszaka szoktam a tésztát átteni a fagyasztóból hűtőbe, így másnap bármikor azonnal elővehető. Ha a lapokat porcukor helyett cukorral szórjuk, még ropogósabbá tehetők a lapok. A tejszínt érdemes valóban keményre verni, nehogy szeletelésnél szétcsússzon a torta.



Hozzávalók:

50 dkg leveles tészta
5 dl tejszín
50-60 dkg kisebb szemű eper
2 csomag habfixáló
2 csomag vaníliáscukor
10 dkg cukor
+ 4-6 evőkanálnyi porcukor 

Először az epret készítem elő. Átmosom, lecsöpögtetem, majd konyharuhán vagy törlőkendőn hagyom megszáradni. A munkafelületre porcukrot szórok, és azon nyújtom ki a leveles tésztát akkorára, hogy majd a tortakarikával hármat ki tudjak vágni belőle. A tetejét sem lisztezem, hanem porcukorral szórom meg. Ráteszem a karikát, és késsel körbevágom a formát. Sütőpapíros tepsire rakom és előmelegített sütőben 175 fokon olyan 12 perc alatt ropogósra sütöm. Miután kiszedtem, finoman, de határozottan lepréselem a tortaforma aljával, majd rácsra teszem. Három ilyen lapot készítek. Mikor kihűltek, a cukorral, vaníliáscukorral és a habfixálóval kemény habot verek a tejszínből. Az eper és a tejszín felét eloszlatom az első lapon, ráteszem a következőt, majd epret és tejszínt. Befedem az utolsóval, és újból rátéve a forma alját az egészet szépen összepréselem. Legvégül bőven megszórom porcukorral és hűtőbe teszem.

Tipp: Ha az eprek alatt a tésztát eper vagy málnalekvárral vékonyan megkenem, még jobban kihozza a gyümölcs ízét.

Tökfőzelék sült oldalassal




Hozzávalók:

1 nagyobb vagy 2 kisebb tök
2-3 gerezd fokhagyma
kb. 3 és fél dl tej
1 kis doboz tejföl
2-3 szál kapor
1 citrom leve
1-2 kanál cukor
olaj, liszt

1 kg oldalas
5-6 fej nagyobb fokhagyma
1 evőkanál köménymag
olaj vagy zsír

A tököt hámozom, kanállal kikaparom a belsejét és legyalulom. Lesózom és olyan 20 percig állni hagyom. Ha már jócskán levet eresztett kinyomkodom. A fokhagymát felaprítom  és olajon átfuttatom. Beleteszem a tököt, felöntöm vízzel és tejjel. Kicsit utánsózom. Hozzáteszem a kaprot és fedő alatt puhára főzöm. Lisztből és olajból rántást készítek. Besűrítem vele a főzeléket, majd hozzáteszem a tejfölt. Csak most adom hozzá a cukrot és a citrom levét, ha kell még sózok utána.
Az oldalast felvágom és jól átmosom. Lecsöpögtetem, és jól bedörzsölöm a sóval, majd a préselt fokhagymával és köménnyel. Kevés olajat öntök a tepsire és elhelyezem rajta a húsdarabokat. olyan fél decinyi vízzel fölöntöm és lefóliázom. Forró sütőben nagyjából 15-20 perc alatt átmelegítem, majd kicsire véve a hőt (160 fok körül) puhára párolom. leveszem a fóliát és magas hőfokon lepirítom.