2013. szeptember 26., csütörtök

Töltött csirkecomb





Hozzávalók:

2 nagy csirkecomb farrésszel
1 nagyobb fej hagyma
2 zsemle
3 kisebb csiperke (opcionális) 
1 darab csirkemáj (opcionális)
1 tojás
1 csomó petrezselyemzöld
1-2 gerezd fokhagyma vagy kevéske por
majoranna
só, bors
olaj vagy zsír

A combokat bedörzsölöm sóval, és egy bő óráig sózódni hagyom. A hagymát szálasra vágom, zsiradékon lepirítom a felszelt gombával együtt. A zsemlét széttépkedem, vízben kissé megáztatom. Jól kinyomkodom és a gombás hagymához keverem, az apróra vágott petrezselyemzölddel együtt. Sózom, borsozom, és áthevítve kissé hagyom, hogy lekapja. Persze folyton kevergetem. Ez max 4-5 percet vesz igénybe. A tűzről levéve, ha kicsit kihűlt a massza, jól elkeverem a tojással és az elkapart csirkemájjal.
A combok bőrét a gerincnél késsel kissé felszúrom, majd egyik ujjamat bedugva, ide-oda mozgatva, egészen az alsócomb végéig fellazítom a bőrt. Kanalanként lassan belenyomkodom a tölteléket a zsebbe, majd a bőr külsején letolom egészen ameddig tudom. A végét egy fogpiszkálóval finoman lezárom. Megszórom majorannával, alul bedörzsölöm kicsit fokhagymával.
Kizsírozott tálba teszem, közepes lángon, kétszer-háromszor saját zsírjával locsolgatva pirosra sütöm. Inkább alsó rácson készítem (kivéve a gázt), mert így nem ég meg a teteje.


2013. augusztus 2., péntek

Étel a falon



Lelki szemeimmel látom, ahogy a cím olvastán sokak előtt filmként lepereg egy spenóttól zöldben pompázó fal, pár, al dente tesztelést túlélő kornyadt spagettiszál vagy akár a már unalomig szétgagelt palacsinta dobálós mutatvány maradványai. 
Persze, juszt sem erről lesz szó! Az a nagy helyzet, hogy van ám - persze tőlünk nyugatabbra -, egy irányzat, amely egy ideje igencsak kezd külön életet élni. Food painting a becses neve. Magyarán, szó szerint étel festészet, de ez annyira fogcsikorgatóan erőltetett, hogy inkább hagyom az eredetit.
Ugye, csendéletet már mindenki látott. Általánosságban, azon képek megnevezésének összességét jelenti, amin egy téren belül tárgyak, virágok, növények, ételek, italok - jellemzően "holt tárgyak" - kerülnek bemutatásra. (Nálunk igazából a virágcsendélet az, amelynek külön megjelöléssel szoktak adózni.) A képlet; egy - többnyire abrosszal leterített asztalon - gyümölcstál, kenyér sajttal, esetleg valamilyen sült vagy vad, italként leginkább vörösbor, néhol sütemények. A körítés; horgolt terítőcskék, ón-, réz-, porcelán-, üvegtálak. A színvilág visszafogott, és az embernek az az érzése, mintha egy elsötétített szobában festették volna. Nincs igazából se fény, se vibrálás. Elnézegeti az ember, de eszébe sem jut ez alapján kívánósnak lenni, és vásárolni rohanni, netán szájtátva elbámulni azon, hogy a máriába is csinálhatták!
De ahogy változnak a korok és ízlések, úgy változik a festészet is. Mára már ez az ódon hangulat tovatünt. Egyszerűen divatja múlt. Az áporodott levegőt üde szellő járja át, tág ablak nyílt a világra. Sokkal bővebb és merészebb a témaválasztás, így nemcsak maguk az ételek, hanem a hozzájuk kapcsolódó tárgyak is megjelennek. Pl. ketchupos üveg, csipszes zacskók, csokipapírok, mosogatószerek etc.. A helyszín is bővült - ide kattintva Bernardinál is látható - konyha, hűtőpult, illetve az asztal sem direkte, tudatosan és látványosan asztal, inkább egy hely amin a tárgy megjelenítődik. 
A kirobbanó frissességhez - sok szinte happening-szerű -, nem kis technikai tudás is párosul. És valahogy felmerül a kérdés; vajon a hiperrealizmus választotta a food paintinget, vagy a food painting vívott ki magának akkora figyelmet, hogy egyre több hiperrealista festő teszi palettájára. Mindenesetre összekapcsolódtak.

Azért meg kell említeni, nem csak fotószerű képek léteznek, de talán ez a leglátványosabb. Csak egy pár képet tettem ki, és egy pár festőt soroltam fel - a kép alatti nevekre kattintva megnyílnak a weboldalak -, de a lista ennél jóval bővebb! Azért őket választottam, mert ők vannak leginkább hatással rám. Ha viszont valakit mélyebben érdekel a téma, angol nyelven elég információt talál róla.

















Carol Gillott






2013. május 24., péntek

Mit tegyünk ha kiskutyánk folyamatosan köti az ebet a karóhoz, avagy ki nevel a végén?






Hol vannak már azok a szép idők, mikor kedvenc négylábúink beérték holmi nagyzsákos, olcsó kutyapogácsával, tápokkal, amik legfeljebb egy ízben voltak kaphatók? Rég volt, nagyon rég. Olyan messzi, mire sok ifjonti blogolvasó már nem is emlékezhet, hiszen talán még gondolatban sem fogalmazódott meg jövőbeni világrajövetelük.
Mikor én gyermek voltam - valamikor az átkos virágzásában -, nem volt ekkora kalamajka az ebek körül. Volt vizük, kajájuk, rendes kutyaházuk, és slussz! Most van kiskabátjuk, ékszereik, külön nekik gyártott édibédi körömlakkjuk, kutyafodrász által kreált festett-trimmelt szőröcskéjük. Anyám! Csak aztán a nagy törődésben nehogy elvesszen maga a lényeg... a K.U.T.Y.A.!
Mert a kutya volt, lesz, létezik. Idomulva saját hülyeségeinkhez, modernizálódtak. Kisujjunkat nyújtottuk, és mostmár ők sem érik be akármivel. A legjobb pihepuha felfújható kutyaágy, amire korona van arannyal hímezve, cicomás, porcelán kutyatál, cipőcske, kabátka, külön tv csatorna - naná! Summa summárum; Elnyápicolódtak - velünk együtt.
De mivel a kutya okos, és igen rafinált állat tud lenni, ahol rést talál a pajzson, kosárra tör ...és be is dobja. Még mielőtt mi, nagyokos gazdik észbekaphatnánk. Aztán persze már veszett fejsze nyele! Egy nap csak azt vesszük észre, hogy a neki szánt finomságok kerülnek legelőre a bevásárlólistán, miatta nézünk be a henteshez, és olyan ételt főzünk vagy sütünk, amit ő is szeret. És ha nem így lenne, jönnek a szomorú, könnybelábadt, melegbarna kutyatekintetek. Akkor is ha a hátad mögött áll, vagy akár a kert túloldalán szottyad. Érzed, tudod...néz. A lelkével.

És még mielőtt mi, kétlábonjáró, világhódító, rettentően fontos humanoidok szipogva elérzékenyülnénk, lássuk mit is tehetünk, hogy is kezeljünk ilyen fránya helyzeteket:

1. Sehogy! Adjuk meg magunkat, és megtörten lássuk be, győzött az ebünk. Lessük minden kívánságát, hiszen mostmár Ő a falkavezér!

2. Fogadjuk meg, ha legközelebb kutya vásárlására kerülne  sor, csakis eleve rövid élettartamú jószágot választunk, rövidítve esetleges jövőbeni szenvedéseinket. (Életbe léptetvén Murphy törvényét, kivételesen a miénk pont kétszeres matuzsálemi kort fog megélni.)

3. Távolítsuk el otthonról - őt vagy magunkat. Adjuk kicsit zordabb körülmények közé. Visszatérvén, "szemünk fénye" majd "megajándékoz". Csakis azokkal fog "jót" tenni, amik közel állnak hozzánk. A tv távirányító, cipők, drága magazinok, etc.

4. Alkalmazzunk makarenkói szigort, és hozzuk vissza régmúlt idők bevált nevelési módszerét;  pofozzuk fel! Ez leginkább közepes súlyú és termetű jószágoknál lehet hatékony. Apróbbaknál és óriásiaknál kerüljük! Míg előbbi egy jól irányzott atyai súlyától akár fel is dobhatja a pacskert, addig utóbbi legfeljebb röhög rajta.

5. Meséljük el neki mennyi nehéz sorsú fajtársa tengődik e világon. Láncra verve, víz nélkül kilökve, legyen szibériai hideg vagy sivatagi hőség. Ennek demonstrálására vegyünk fel ideillő riportokat tv műsorokból, és naponta (akár többször is) nézessük meg vele.

6. Sűrűn fenyegessük meg! A "soha többé nem kapsz enni ilyen finomat"-tól a "beadlak egy lelencházba, ott majd nyivákolhatsz"-ig, a spektrum széles skáláján mozoghatunk. Na és mivel "drága kiskutyánk" pontosan tudja, hogy úgysem tesszük meg, folyamatosan csinálhatunk hülyét magunkból.

7. Ordibáljunk vele! A helyzet nem válik jobbá, viszont mi megkönnyebbülhetünk a kiadott stressztől. Bónuszként végignézhetjük, ahogy kétrét hajtva magát sunnyog el haragunk elől. De legalább egy időre nyugi lesz.

8. Szokjunk rá a nyugtatóra! Váltsunk ki több dobozzal és mindig legyen kéznél, hiszen lakótársunk bárhol képes lesz idegeinkbe férkőzni. Legyen a konyhában, a tv közelében, kertasztalon, kocsiban, kistáskában.

9. Indítsunk gasztroblogot...:-))



A szunnyadó delikvens


2013. május 22., szerda

Fűszeres rántott nyúl remuláddal




Hozzávalók:

a nyúlhoz:

1,2 kg nyúlhús
3 nagyobb gerezd fokhagyma
1 bő teáskanál örölt csemege paprika
1 csapott kávéskanál őrölt bors
1 bő teáskanál majoranna

2 csésze liszt
2-3 tojás
3 csésze prézli
bő olaj, só

a remuládhoz:

1 tojás sárgája
jó 1 dl étolaj
1 teáskanál mustár
1 csapott evőkanál cukor
fél citrom leve
2 evőkanál tejföl
1 aprócska fej vöröshagyma
1 közepes csemege uborka
1 jó teáskanálnyi petrezselyemzöld
1 jó teáskanálnyi kapor

Először a remuládot készítem el, lehetőleg előző este. A tojás sárgáját elkeverem a mustárral, kevés olajjal , majd folyamatosan öntve hozzá, feszes majonézt keverek. Sózom, cukrozom, citromot facsarok bele. Végül elkeverem a tejföllel. A hagymát és az uborkát egészen apróra vágom, ahogy a petrezselyemzöldet és a kaprot is. Összeforgatom a mártással, és hűtőbe téva hagyom összeérni az ízeket.

A nyulat jól bedörzsölöm sóval, majd a préselt fokhagymát, paprikát, borsot, majorannát is belemasszírozom. Két órára hűtőbe teszem. Utána a szokásos módon készítem. Lisztbe, tojásba, majd prézlibe forgatom, bő olajba kirántom. Nagyon zsengének tűnik a húsa, mint ami tíz perc alatt elkészül akár, de csalós! Jóval több időre van szükség ahhoz, hogy omlós legyen erre számítsunk! 
Remuláddal, sült krumplival tálalom.

2013. május 18., szombat

Trüffelgolyó





Olyan receptet hoztam, aminek alapján egyszerű módon bárki elkészítheti őket. Két fontos eleme van; a jó minőségű csokoládé és a narancslikőr. Ezektől trüffel a trüffel. Főzőcsokoládéból és rumból is lehet készíteni - bár akkor már inkább cognac vagy brandy, pár csepp narancsaromával-, de a légy az előbbiektől fog dögleni! Aki szokott odahaza narancslikőrt "pancsolni" azzal is megpróbálhatja. 

Hozzávalók:

200 gr étcsokoládé
50 g vaj
0.5 dl tejszín
2 evőkanál Cointreau vagy Grand Marnier
némi kakaó a forgatáshoz, cukrozatlan

A tejszínt és a vajat kissé összeforralom. Elzárom, és hozzáteszem a feltördelt csokoládét. Néha megkavarva hagyom felolvadni. Ekkor beleöntöm az alkoholt, és finoman elkeverem benne. Hűtőbe teszem két órára. 
Egy tálcára a krémből elvéve, kis csokipöttyökkel sütőpapírt "ragasztok". Habzsákba teszem, és kisebb halmocskákat nyomok rá.(Én fecskendőbe tettem, mert így nem melegíti fel a kezem melege.) Újra hűtőbe teszem két órára.
Kakaót szórok egy kisebb mélytányérba. Beleforgatom a golyókat, és két tenyerem között kissé átgyúrom. Tálalóedénybe pakolgatom, és hagyom kicsit összeállni. Hűtőben tárolandó!



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...